Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Tegzes Ferenc: A Pécsi Dalárda a zászlószalagok tükrében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 173-182 Pécs, 2015 A Pécsi Dalárda a zászlószalagok tükrében Tegzes Ferenc e-mail: ftegzes@freemail.hu Bevezetés Egy katonai vagy civil közösség legfőbb éke az összetartozásukat leginkább kifejező jelképe a zászló. A zászló éke pedig a különböző alkalmakkor ráerősített szalag. Minél több szalag ékesíti a zászlót, annál nagyobb dicsőséget tudhat magáénak az a közösség, legyen az katonai alakulat, vagy a polgári életben szerepet játszó közösség, szerveződés. Kézikönyvi meghatározások Széles szalag, amelyet a csúcsdísz alatt erősítenek a zászlórúdhoz. Megkülönböztetésre szolgál, illetve katonai lobogón kitüntetés is lehet. Általában a nemzeti - libériás - színeket viseli. Gazdagon van díszítve. (Znamierowski 2002: 7.) Egy hosszú, keskeny szövet-, vagy selyemszalag, amelyet a zászló rúdjának csúcsához kötnek. Főként csapatzászlóknál használják annak jelzésére, hogy a katonai egység milyen kitüntetést, elismerést kapott. (Horváth 1994: 42.) Az első zászlószalagot a zászló felavatásakor, vagy a zászló felszenteléskor (egyházi vagy polgári személy vesz részt) a zászlóanya erősíti fel a zászlórúdra. Ezt a szalagot vagy maga a zászlóanya készítette, vagy mással készítették el, de mindenképpen a zászlóanya nevében készült. A szalagon mindenkor szerepel az adományozó neve, az adományozás éve és az alkalom. Ezen kívül még szerepelhetett rajta valamilyen jelkép is, illetve vagy a nemzeti színek, vagy az adott település színei. Zászlószalagot általában a civil közösség kerek évfordulóin szoktak adományozni, vagy pedig ritka, nem szokványos alkalmakkor. Anyaga általában selyem, a rajta látható feliratok, jelképek vagy hímzéssel, vagy rávarással, vagy festéssel készültek.
