Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
16 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) mert a törökök annyira elpusztították, hogy ezt Felségednek le sem írhatom. Térképek szerint azelőtt sok falu lehetett e vidéken, hogy én eddig semmit sem találtam mást, mint magas fűvel benőtt égett falut." (Merényi in. Lajber 1995), és Bél Mátyás is hasonlóképp jegyzi: táj a természetes vadon állapotába került. Mindenütt haszontalan fák, ezek alatt sűrű bozót, melyeken még a jobbágyok állatai is alig tudnak áthatolni...” (Rúzsás 1964). A kivétel talán éppen Nagyharsány volt, ahol 1699-ben Luigi Ferdinando Marsigli, a török alól felszabadult településen állomásozó császári tiszt jellemzéséből sokat megtudhatunk a falu és a felette magasló Szársomlyó-hegy képéről, tájhasználatáról. Megemlíti a déli, hegylábi, teraszos művelésű szőlőket, azt, hogy erdő csak a hegy másik, vagyis északi oldalán van: „.. .a megkövült tűzhányó tövében, édeni környezetben a háború után eléggé épen megmaradt szőlőskertekben, amelyek felfutnak e hegy aljáig, az itáliainál jobb vörös borokat ízlelhettem, dús erdeiben, amik e csodálatos hegy másik felén vannak, meglepő bősége található mindenféle vadnak, a szőlőskertek bekoszorúz- zák egymás fölé épülve a meglepő gyorsan újjáépült falucskát." (Marsigli in Szita 2000).' A 18. század végén jelentős számú német telepes érkezik a térség északi részére Villány, Villánykövesd, Palkonya, Vókány településekre. A megnövekedett és szorgalmas lakosság hozzá is fog az erdők irtásához, a rétek, legelők megtisztításához, a mocsaras területek lecsapolásához. A folyamat a 19. század elején is folytatódott. Az első katonai felmérés archív térképei8 már a megváltozott állapotot rögzítették. A meglévő erdők több mint felét irtás alá fogták. Flelyükön először legelőket, majd szántókat alakítottak ki. A palkonyai erdő kb. 50%-át is ekkor vágták ki. Az írásbeli emlékek tükrében úgy tűnik, hogy Villány északi térségében a mai Villánykövesd-Palkonya-Ivánbattyán határában voltak a legnagyobb erdőirtások (Tengler 1997). Miközben a hegység északi lejtőin jelentős tájátalakítás folyik, a déli lejtőket a leírásokból következtetve, jelentősen legeltetik, a hegylábi szőlőművelés pedig világhírű borokat termelve töretlenül fejlődik. Ezt a tájat írja le 1799-ben, majd 1808-ban országjáró útjain erre kutatva Kitaibel Pál botanikus. így látja a Villányi-hegységet: „ a gyűdi-, siklósi-, harkányi hegylánc ...legnagyobbrészt kopár... A Gyűdi hegy kopasz... hosszú gerincben húzódik el,... az alja köröskörül tele van szőlőkkel, ahol jó, többnyire vörös bor terem. ...Siklóstól Gyűd felé vezető út mindkét oldalán eperfák vannak. ...Siklóson van a megye selyemgombolyítója, ...állítólag három mázsa selymet gyártanak. ...A Harsányhegy eléggé szabályos alakú, keletről nyugat felé húzódik, hosszú, alacsonyodó gerincével. Déli oldalában végig szőlő van, e fölött teljesen kopasz és köves, kevés bokorral. Az északi oldala erdős Diósviszlónál a hegylánc ellaposodik. ... A hegyen a szőlőknél megcsonkított és nyomorék cser-, moly hős- és kocsányos tölgyek vannak...". Több településen említi a különböző színű és erezetű márványbányákat, az erdőben mészégető kemencéket. Leírja, hogy a mészégetéshez gyertyánt használnak, és hogy „... az erdőkben mindenütt sok a magyar hárs (Tilia tomentosa), ...ami több háncsot ad...". Vókányban komlóskert volt, és a rétek felett vad komló is nő bőven. Kitaibel Pál ekkor fedezi fel a hegység számos növényritkaságát, például a rozsdás gyűszűvirágot (Digitalis ferruginea), az ezüstös útifűvet (Plantago argentea), a baranyai permizst (Inula spiraeifolia), a sziklai gyöngyvesszőt (Spiraea media), a sárga lent (Linum flavum) és a Szent László tárnicsot (Gentiana cruciata). Megemlíti azt is, hogy az út melletti szántókon és szőlőkben a sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) nem ritka faj. Megjelentek az özönfajok is, hiszen Túronyban az alkörmös Phytolacca americana elvadultan nő, hasonlóképpen más falvakban is.” (Kitaibel in Horvát 1942: 76-102.). Ez idő tájt a harsányi hegyet „magasságának kb. egy negyed részéig övezi szőlő, mely minél magaS u.a. mint 5.
