Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Nagy Balázs - Princz Diána: A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga
116 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Módszer és leletanyag Az érem, mint régészeti lelet datálás szempontjából kiemelt fontossággal bír, mely elsődleges keltező értékű információval láthatja el a régészt akár egy rétegre, objektumra vagy a lelőhely egészére vonatkozóan is. A pénzzel való keltezésnél figyelembe vettük, hogy ezek a tárgyak kibocsátási és használati idővel is rendelkeznek (Torbágyi - Tóth 2011: 431.). A használati idő esetenként akár több száz évre is nyúlhat, így az az információ, amit egy rétegre vonatkozóan szerezhetünk, annak zártsága és a többi tárgy- csoport vizsgálata nélkül - némely esetben - bizonytalannak tekinthető. Amennyiben a vizsgált lelőhelyről kellő mennyiségű keltező értékű mintával rendelkezünk, úgy a település használati ideje - az éremanyag segítségével - nagy pontossággal meghatározhatóvá válik. Annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk az éremanyag időbeli megoszlásának hitelességéről, egyéb forráscsoportok vizsgálatának bevonása is indokolttá válhat. A következőkben az éremanyagot numizmatikai és történeti szempontokat alapul véve elemezzük, értelmezzük. Amint azt már a fentiekben említettük, a reneszánsz villában elsőként Fülep Ferenc 1957-ben végzett régészeti kutatást, mely során II. Mátyás uralkodása alatt, 1619-ben kibocsátott dénár is előkerült. A feltárási eredményeket ismertető Parádi Nándor - az említett érem segítségével — egy lépcsőalapozásnak azonosított faltömb építési idejét a török korra határozta meg (Parádi 1959: 130.). Az éremanyag A szakfelügyelettel egybekötött megelőző régészeti feltárás során szisztematikus műszeres leletfelderítés módszerével kutattuk fel a földben rejlő fémtárgyakat. A módszeres kutatás a szakfelügyeleti és a feltárási munkálatokra egyaránt kiterjedt. Ennek köszönhetően a 2009-2010. évi régészeti munkálatok alkalmával 16 db pénzt találtunk. A megelőző feltárás a reneszánsz villa keleti szárnyának déli felét, a déli szárnyat, az udvar egy részét, valamint a nyugati szárny nagyobb részét érintette (1. ábra). A feltárásból származó éremanyag megoszlásában római kori, középkori, valamint kora újkori pénzeket találunk. (Az énnék meghatározásához az alábbi szakirodalmakat használtuk fel: Gyöngyössy - Winter 2007, Huszár 1979, PÁvó 1986, Réthy 1907, Sutherland - Carson 1981, Unger 1997, 2000.) A lelőhely modernkori rétegeit a 20. század első harmadában kibocsátott aprópénzek keltezték. 1. ábra: A megelőző feltárás összesítő alaprajza (Kárpáti 2010 alapján)
