Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Farkas Roland: Az autópálya ásatások keretében feltárt

Farkas Roland: Az autópálya ásatások keretében feltárt 73. (szajki) lelőhely állatcsont anyagának feldolgozása, valamint a csontfaragványoknak, csonteszközöknek archaeozoológiai jellemzése Bevezetés Régészeti szempontból alapvető feladatnak tekinthető a csonteszközöknek és azok töredékeinek lehetőség szerinti legteljesebb mértékű állattani, anatómiai jellemzése. Ennek során az eszközök gyakorlati használhatósága és ezzel összefüggően a csontok anatómiai és szerkezeti felépítése közötti összefüggések feltárása az elsődleges. A feldolgozás közben felmerülő egyik kérdés így arra irányul, hogy az egyes eszközök elkészítésénél milyen praktikus tulajdonságok kerültek előtérbe. A későbbiekben ezen tulajdonságokat további ásatások csontanyagával összehasonlítva szélesebb körben is következtetéseket tehetünk. Jelen munkának még további célja a korabeli élővilág és a háziállatok (elsősorban gerincesek) faj- illetve fajcsoport-összetételének meghatározása is, a statisztikai elemzésekre és következtetésekre nézve inkább tájékoztató, mintsem bizonyító jelleggel. A csontfaragványok, csonteszközök jellemzése A lelőhely régészeti kor szerinti besorolása alapján alapvetően vaskori telepnek bizonyult. Jelen munka az ezen a telepen, illetve a lelőhelyen fellelt csontanyagnak az állattani vonatkozású részével foglalkozik A telep objektumaiból előkerült csontlelet együttes feldolgozásakor a csontokon fellelhető szándékos emberi beavatkozások nyomaival éppúgy találkozhatunk, akárcsak az akaratlanul ejtettekkel, vagy nem embertől származókkal. A csonteszközöknek minősíthető leletek korabeli felhasználási lehetőségeit elemezve többször lehet találkozni ugyan jellegzetes formákkal, az eszközhasználat tényleges céljainak megállapításánál azonban néhol több lehetséges tevékenységi kört is fel kell sorolni. Más lelőhelyekről származó leletanyag párhuzamos feldolgozása nyilvánvalóan pontosítja a későbbiekben az eszközökhöz kapcsolt tevékenységi köröket (1. táblázat). A lelőhely megmunkált csontanyagában uralkodó tendenciával az agancseszközök illetve megmunkált agancstöredékek jelennek meg. Az agancseszközök felhasználása egyértelműen magának az agancsnak formai sajátságaiból adódott. Az eszközökön azok rögzítésének különféle nyomait észlelhetjük, az átalakításokat a korabeli ember a rendelkezésére álló alapanyagokból, saját céljainak megfelelően alakította. Az 1. és 2. képen két eltérő megoldást láthatunk; nyélbe és nyélre illesztés nyomait figyelhetjük meg az agancságakon (1. kép: Ö.2006.73.2.73., 2. kép: Ö.2006.73.136.86.) (BARTOSIEWITZ 2006, 171-176 SCHMID 1972, 88-91). Az agancseszközök és megmunkálási maradékaik nagyobb részben a kora vaskor, kisebb részben a Starcevo-kultúra, illetve a kelta időszak leletanyagához sorolhatók. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 83