Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Velledits Lajos, Dezső József, Kaposvári Ferenc, Sajó István Természettudományos vizsgálatok Csontváry palettájának megismerésére a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban Tapasztalatok és kutatások az átfogó XRF vizsgálatok előtt

zetméteres festmény, amikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében..."

1

1 Összevetve Csontváry munkamódszerét a klasszikus festőkével, azt tapasztaljuk, hogy többé-kevésbé végigjárta azokat a lépcsőfokokat, amelyek a festői ötlet megragadásától a mű befejezéséig vezet. A korábbi századok művészei a festészetben három munkafolyamatot tartottak szükségesnek: rajz (maniera lavata), megformálás (maniera bodzetta) - a téma egy színnel és fehérrel történő modellálása - és a színezését (maniera colorata) Mint láttuk Csontváry a feladat rajz részét a pausz papírok segítségével megoldotta, s kompozícióját átmásolta a festővászonra. A fényviszonyok, az alakok plasztikus megformálása, a tónusok megjelenítését ő a fekete-fehér szénrajzon oldotta meg, s hogy ezt fontosnak tartotta azt már az idézett mondatokból is kiolvashatjuk: 21 négyzetméteres rajz került elő, melyben a hóval borított Etna, az ógörög színház és a 250 méter mélységű világító tenger, továbbá a naplementének aranyban visszaverő fényét látjuk életnagyságban kidomborodni és vászonra festve."

1

2 Már ebben a fázisban megformálta a kép összes motívumát: a távlatot, sőt az Etna kénes füstjét narancsos fénybe borító naplementét is látni vélte a szénrajzon. A vászonra felvitt vonalrajz - amely a motívumoknak és az egész kompozíciónak pusztán a vázát alkotta - korlátlan lehetőséget biztosított Csontvárynak a színek szabad használatára. Nem kötötte meg a kezét a modellálással, vagy az arányokkal járó „bíbelődés", s ha a részletekkel megakadt, csak ránézett a szénrajzra, vagy felidézte az egyszer már megoldott formát. Az alkotásnak ebben a fázisában bontakozik ki festészetének minden sajátossága, lázas „napút" keresésének tiszta színei, melyek mellett minden más lényegtelenné válik a képein. A megingathatatlan természetességgel felhordott színek kitöltik a szénnel rajzolt kontúrok közeit, és csak ezeken belül fejleszti tovább a képet. Sajátos módon emeli ki a fénnyel telített részleteket, vagy mélyíti el az árnyékokat. Nem csupán azért tekintünk el a festésmód további taglalásától, mert az szétfeszítené a jelen dolgozat kereteit, de az efféle vizuális dolgok leírása elveszi a látott élmények hatását, melyet jobb ha mindenki maga fedez föl. Igaz a művészettörténészek állítása, amikor azt mondják, hogy Csontváry a'la prima festett, de ezt a látszólagos könnyedséget jelentős munka előzte meg. Az önéletírásból az is kiderül, hogy nem a helyszínen festette a képeit, hanem műteremben. Itt kell visszatérnünk egy pillanatra az Élet fájá-hoz. A kép eredetisége melletti érvként mutatták be annak az átfestett lovasnak az alakját, melyet a kép festője „saját kezével" megváltoztatott. Márpedig ha ez a kép hamisítvány mondja a megdönthetetlennek szánt bizonyíték - akkor a hamisító jobbára szolgai módon másol és nem mer alkotó szellemben igazgatni a ké" Csontváry-emlékkönyv. u.o. 82. 1

2 Csontváry-emlékkönyv. u.o. 82. 234 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve