Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Anghy András: Egy kezdet kezdete (A „Vihar a Nagy Hortobágyon" keletkezéstörténetéhez)
kenységekként tűnnek elő. A XIX. században ugyanez a viszony jelenik meg táj, nemzet és műalkotás hangsúlyosan manifesztált fogalmainak összefüggésében. Egy területhez, helyhez való kötöttségünk csak akkor artikulálódik, ha kiszakadunk belőle, illetve a természetből kiszakított - szükségképpen sematikus, redukált képként magunk elé állítjuk. Ennek a redukciónak a leghangsúlyosabb művészi-teoretikus eszközeként jelent meg a romantika idején a nemzet fogalma, a műalkotás egységét a társadalmi és természeti egység modelljével egyidejűleg megkomponálva. így Csontváry Hortobágya sem leképezi a tájat, s vele a nemzetet, hanem létrehozza, miközben a kész mű önállósága, téma és megformálás összhangja eltörli a létrehozás nyomait, felszámolja a kezdet kezdetét. * Mindez persze illethető kritikával, mint a tudománytalanul megalapozott nacionalizmus és egy egzaltált, zavaros eszmék inspirációjával munkálkodó művész fantáziája, de mindenképpen a kultúrtörténet része marad. Túl azon, hogy a művészi pillantás szükségképpen szelektál, és hierarchikusan válogat tájak és tájelemek közt (bár a festészet története a különböző „lényegek" megjelenítéséből kimaradt elnyomott tájak felszabadítási folyamatát is jelenti). Divatos túlérzékenységgel a „nemzeti táj" gondolati alakzata esszencializmusként és a nemzeti ideológia „természetszennyező" gyakorlataként - a politikai korrekció és az egzakt történelmi tudományosság jegyében - persze jogosan vádolható, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy így a nemzetfogalommal együtt a tájfogalom eszmetörténeti vívmánya is kétes értékűvé válik. A magyar puszta a XIX. században művészileg, művileg kitalált tájképként elgondolva is a kulturális örökség világleltárának érdekes színjátéki része lehet (zavaros eszmék, vagy a turizmusipar másféle útmutatásai és ügyetlen koreográfiái ellenére 1 5) akárcsak, mint a „kép képe", Csontváry festménye. Mert nem a távol - a sosemvolt múlt, a kitalált ősiség - hanem az egykori távolra vetett pillantás, ahogy a gramofon zenéje is, amely itt műveltséggé öregedett. 1 5 Vö. Kürti László: A puszta felfedezésétől a puszta eladásáig (Az alföldi falusi-tanyasi turizmus és az esszencializmus problémája). In. Fejős Z.—Szíjártó Zs. (szerk.): Turizmus és kommunikáció (Tabula könyvek I.), Budapest-Pécs, Néprajzi Múzeum - PTE Kommunikációs Tanszék, 2000. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 229
