Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Dr. Fabényi Júlia: A " Musgrave Reef" - Értelmezési kísérlet
A következő lépésben a „korallok" létrehozásának leírására kerül sor. Az egyéni teljesítmény itt kevéssé jelentős, bár Maitz szeret horgolni és évek óta gyakorolja is e tevékenységet. Sokkal inkább kurátorként lép fel. A nyomtatott sajtóban megjelentetett hirdetéseken keresztül szakszerű megfogalmazásban ismertette az otthon végezhető horgolásra jelentkezés lehetőségeit. Az anyagot és a gyártás módját látszólag teljesen abszurd módon írta elő. Korallokat kellett horgolni, cérnából, hogy természeti minta alapján vagy szabadon, azt a munkavállalókra bízta. Tájékoztató céllal a művész által készített prototípusok fotóit is megjelentették. A horgolócérnát a művész biztosította, postai úton juttatták el a munkavállalókhoz, a fizetésre az objektek leszállítása után került sor. A piacgazdaság szabályait csak részben, a munkavállalók érdekeit figyelembe véve tartották be, mivel az objekt leszállításának rizikója a művészt terhelte. A horgolóknak mindenesetre meg kellett felelniük bizonyos minőségi követelményeknek, hogy „koralljaikat" beilleszthessék az állandóan növekvő zátonyba. A szigorú szociális szempontokat a munkavállalók is elfogadták és véleményem szerint figyelemreméltó, hogy senki sem kifogásolta a munkavállalás feltételeit, és egyetlen feljelentés sem érkezett. A feladat kiosztásával kezdődik a tulajdonképpeni alakító folyamat. A projekt résztvevői egy olyan imaginárius csoportot alkotnak, melynek tagjai nem ismerik egymást, átmenetileg mégis együtt dolgoznak. Amíg munkaszerződést kapnak, formai szempontból, fantáziájuktól függően döntően meghatározzák a mű alakulását. A művész-kurátor teremti meg az „igazi" és a „pszeudo-logikus" művészet közötti egyensúlyt. Valóban az igazira és a pszeudóra irányuló kérdés a lényeg, vagy inkább a hierarchikus művészeti kánon terhelte pozícióról van szó? Petra Maitz olyan emancipált művészetfogalmat alkot, melynek szélessége messze túllép a lehetséges művészetfogalmak határain. Egy új műkánont hoz létre, amelyben megvalósul az egyes elemek és a különböző esztétikai elképzelések mentén alkotó közreműködők demokratikus egymásmellettisége. A különböző munkacsoportokon keresztül felismerhető idő kódjai beépülnek, s hozzájárulnak a kompozicionális felosztáshoz. Olyan művészetről van szó, amely mindenképpen kritikusan viszonyul a kortárs kánonhoz, mégpedig azáltal, hogy a művész-kurátor újra kívánja definiálni a szobor médiumát. Kurátorként vagy kurátori autoritásként kritikusan viszonyul a konformizmushoz és bizonyos immúnis viselkedés jellemzi az egyes objekteknek a műbe történő integrációjával kapcsolatos precíz elképzeléseit illetően is. Az alakításba való, szociális aktivizmuson alapuló beavatkozása nem ideológiai, hanem etikai indíttatású. A manufakturális gyártás, a korallok pszeudo-reprodukciója a munkaszerveződés értelmében a kapcsolati háló-típuson alapul. A manufakturális horgolás, a plasztikus alakítás eszköze Petra Maitz számára mind a környezetvédelem problémáit, mind a szobor fogalmáról alkotott speciális elképzeléseit tematizálja. A diabolikus összeA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 215
