Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Vándor Andrea: „...a rég megszokottól megválni mindig zokon esik" Tradíció és újítás a JPM Néprajzi Osztályának kalendáriumaiban

Mindkettő rendkívül népszerű volt a 18-19. századi kalendáriumokban, legtöbbjükben vagy az egyik, vagy mindkét fajta előfordult. Az év regnáló planétájából következtetett időjövendölések alapvetően a babiloni gyökerekkel rendelkező, antik csillaghitből, valamint a kezdőnapok eseményeiből, természetéből az elkövetkező időszakra vonatkozó jóslások hiedelméből tevődnek össze. Az év uralkodó planétája ugyanis az év első napjának uralkodó planétája. (A különböző asztrológiai iskolák szerint uralkodó planétája volt minden napnak, minden órának, ami hatással volt az időjáráson kívül az ember minden cselekedetének kimenetelére, betegségekre, stb.) A 18. századtól népszerűvé váló száz éves naptárak is ehhez az elvhez nyúlnak vissza.

1

2 Az uralkodó bolygóhoz kapcsolódó, asztrológiai természetű, időjárásra vonatkozó jóslások rendszere viszonylag egyszerű. Lényege, hogy a ciklusonként ismétlődő évet a hét bolygó (Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold) egyikéhez rendeli, és a bolygó természetéből következtet az év időjárására, termékenységére, sőt, más kalendáriumokban a betegségekre, politikai viszonyok alakulására is. Az éven az a bolygó uralkodik, amely meghatározott csillagászati számítások szerint az évkezdő napot is uralja. Az évkezdő nap megállapítása azonban nem egységes: lehet január elseje,

1

3 vagy március 21-e, a tavaszi napéjegyenlőség napja.

1

4 A százesztendős naptár megalkotása Mauritius Knauer langheimi apát

1

5 nevéhez, valamint a rendszert a 18. század elején rendkívül népszerűvé tévő Christoph (von) Hellwig

1

6 nevéhez kötődik. A következőkben két naptárban követjük nyomon az időjárásjóslatok körül kibontakozó vitát. Az egyik a „Mezei naptár, gazdasági kalendárium" című, amit kifejezetten felvilágosító célból, népnevelő szándékkal adtak ki. A másik, egy kis formátumú, olcsó, hosszú ideig megjelenő és rendkívül népszerű ka1

2 Az egyik legnépszerűbb, leggyakrabban hivatkozott, ill. „továbbírt" százesztendős naptár egy langheimi apát, Mauritius Knauer 1701-ben kiadott Calendarium perpetuuma volt. Ennek 1856-ban Pozsonyban kiadott, 1856-1956-ig érvényes verziója a napok, névnapok sorozata után tartalmazza az egyes évek uralkodó csillagát, húshagyó keddjének, húsvétjának és pünkösdjének időpontját, az egyes planéták éveinek időjárását évszakokra bontva, valamint terményzetét, valamint közönséges időjóslatokat (állandó), és egy „Tanácsok az életveszélyekben" c. fejezetet. (JPM Néprajzi Osztály adattára) 1

3 Littrov, Joseph, Johann: Calendarographir, oder Anleitung, alle Arten Kalender zu verfertigen 1

4 A bécsi kiadású „Hundertjähriger Kalender vom Jahr 1798 bis 1902" március 21-ével számítja az év kezdetét: „So, wie diese Planeten in Ordnung gesetzt sind, also gibt einer den andern jährlich das Regiment über, aber nicht zu dieser Zeit, wenn wir unser Jahr anfangen, nämlich den 1ten Jäner, sondern den 21 ten März, wenn die Sonne in der Zeichen der Widder eingehet, und daher ist der Winter Nicht der erste, sondern der letzte Theil des Jahres..." Mauritius Knauer (1614(?)-1664) szerzetesei számára készítette a Calendarium oeconomicum practicum perpetuum című naptárat, amely egyrészt az uralkodó bolygók hét éves ciklusára, másrészt hét év (1652-1658) időjárás-megfigyelésein alapul. 1

6 Hellwig adta ki a naptárat először 1700-ban, 1720-tól kezdve jelent meg egyre gyakrabban és vált egyre népszerűbbé „Hundertjähriger Kalender" címen. 198 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve