Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál
Szoptatás: A Dráva mentén sokáig, legalább egy évig szoptattak az asszonyok. A gyerekek már régen jártak, de még mindig szoptak. Adatközlőim nem egy olyan esetet meséltek el, amikor a gyermek már iskolás volt és vitte a kisszéket az anyja után, hogy szoptassa meg. A késő ősszel született gyermeket nemcsak egy éves koráig szoptatták, hanem tovább is. Az itteniek hite szerint nem jó akkor leszoktatni a gyermeket a szopásról, amikor az erdő kopasz. Vagy addig kellett volna leszoktatni, míg leveles volt az erdő, vagy addig kell várni, míg újra kizöldül. Ha nem így cselekedtek, akkor azt mondták, hogy a gyermek egész életében reszketni fog és fázni. 151 Amikor az édesanya úgy gondolta, hogy ideje a szoptatást végérvényesen befejezni, akkor korommal bekente a mellét és azt mondta a gyermeknek, hogy piszkos a melle. 15 2 Gönczi gyűjtései alapján is tudjuk, hogy a két világháború közötti időben még létezett a Dráva menti horvátoknál a teknőpólya. Az anya szoptatásnál a teknőpólyát felvette s magához borította. Ha a gyermeket bölcsőjében szoptatta, akkor ráhajolt. 15 3 Potonyi hiedelem szerint a gyermeket három nagypénteken át nem jó szoptatni, mert a gyermek szellemileg visszamaradott lesz. 15 4 Gönczi gyűjtéseiből ismerjük azt az adatot, amely szerint Lakócsán a szoptatós nő egy darab új, még mosatlan vásznat vett elő, s arra emlőjéből ráfejt. A szoptatás során, amikor esetleg kevesebb teje lett, vagy elapadt a teje, a vászonból kis részt kimosott, minél kevesebb vízben, majd ezt megitta. Ezzel a teje megjött. Azért mosott ki a vászonból keveset, hogy a vászonban más alkalomra, továbbra is maradjon. 155 A szoptatás befejezésekor az anya mellét sós vízbe áztatott ruhával borogatták, hogy a nagy duzzanat lanyhuljon. Keresztelés: A századelőn, mivel igen magas volt a gyermekhalandóság, a Dráva menti horvátoknál már másnap megkeresztelték a gyereket, hogy ne haljon meg kereszteletlenül. Potonyban keresztelő előtt nem szólították néven a csecsemőt, mert azt mondták, hogy ne ők, hanem az Isten adjon neki nevet. 15 6 Lakócsán kereszteléskor a szentelt parázsból egy darabot magához vett a gyermek keresztanyja s azt a gyermek feje alá tette, hogy oly biztosan aludjék el, mint ahogy a parázs kialszik. 15 7 Keresztelőkor a keresztanya páratlan számú pénzt tett egy zsebkendőbe és azt az újszülött feje alá tette. 15 8 Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1979. Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1978. Gönczi 1937. 96. Gönczi 1937. 97. Gönczi 1937. 94. Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1978. Gönczi 1937. 223. Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1979. 51 52 53 54 55 57 58 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 187
