Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál
Szemfájós idős emberek vizelettel mosták szemüket. 9 8 Általánosan ismert szokás volt a Dráva menti horvátoknál, ha a gyermek gyakran bepisilt, akkor az édesanya elküldte a gyereket, kezében egy fakanállal, a szomszédba sóért. Ez egy egyezményes jel volt. A szomszédasszony jól elfenekelte a gyermeket a főzőkanállal, hogy többet ne pisiljen be, majd megtöltötte a kanalat sóval és hazaküldte a gyereket. 9 9 Ha fülfájós volt a gyermek, akkor az édesanya kövirózsa (zabica trava) levét facsarta a gyermek fülébe. (Egy húsos levelű, rózsaszín virágú növényt neveztek kövirózsának). 100 A Dráva menti horvát falvakban régen lövöldöztek, hogy zajt keltsenek a lakodalmakban mindezt azért tették, hogy a születendő gyermekek ne legyenek süketek. Napjainkban ez a szokás úgy módosult, hogy a személyautók dudáját nyomják folyamatosan, ha lakott településen át vezet az útjuk, szintén olyan céllal, hogy a gyermekek ne süketen szülessenek. Potonyban ha méh vagy darázs csípte meg a gyermeket, akkor a gémeskút itatójánál lévő mindig nedves földből tettek a csípésre, ami „kiszívta" a fájdalmat.' 01 Potonyban ha nehezen tanult meg járni a gyerek, akkor az édesanya a falut járó koldusasszony botja körül háromszor körbevezette a gyereket, majd a koldusasszony háromszor a gyermek fenekére vert a botjával és azt mondta, hogy mire legközelebb erre jár, tudjon járni. 102 Potonyban a hasfájós gyermeknek kamillát (titrice) főztek. 10 3 Lakócsán lenkócot beeceteztek, azt hamuba tették, majd ruhába kötötték, végül a hasra tették. 104 Ugyancsak Lakócsán köménymaggal füstölték meg a pelenkát, vagy közvetlen a fájós hasat. A pelenkát vagy más ruhát a gyermek hasára borították. 10 5 Ugyanebben a faluban összevágott fokhagymát a gyermek szájába leheltek. 10 6 Hasfájást úgy is gyógyítottak Potonyban, hogy pálinkába kámfort és boróka magot tettek, majd azt itatták meg a gyermekkel. 10 7 Tótujfaluban és Potonyban is ismert volt az a szokás, hogy a pelenkával végigsimították a beteg gyermeket, majd a pelenkát az ajtóra akasztották, gondolván, hogy valaki megrontotta a gyermeket. Ilyenkor az anya megfürdette a gyermeket és a saját szoknyája első szélével törölte meg, hogy minden baj és gonoszság távozzon a gyermekéről. 10 8 9 8 Fucskár Györgyné (sz. 1898) közlése. Saját gyűjtés, Lakócsa 1971. 9 9 Begovácz Márkné (sz. 1927), Szinyákovics Györgyné (sz. 1908), Szinyákovics Györgyné (sz. 1915) és Tóth Jánosné (sz. 1929) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1975. Gorjánácz Márkné (sz.1926) és Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1975. Szabadi Györgyné (sz. 1899) és Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Begovácz Márkné (sz. 1927), Szilovics Pál (sz. 1927) és Szilovics Pálné (sz.1929) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Szigecsán Józsefné (sz. 1907) és Pavlekovics Márkné (sz. 1912) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1972. 10 4 Gönczi 1937. 206. Uo. 10 6 Uo. Szilovics Györgyné (sz. 1901) és Gyarmati Balázs (sz.1902) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. 10 8 Szigecsán józsefné (sz. 1907), Petrinovics Pál (sz. 1894), Petrinovics Pálné (sz. 1918) és Poszovácz Jánosné (sz. 1902) közlés. Saját gyűjtés, Potony- Tótújfalu, 1971-1972. 182 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve
