Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai

Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai A Janus Pannonius-kutatók két adatra támaszkodva gondolják azt, hogy a költőről készült egykor ábrázolás. Az egyik adatot maga Janus Pannonius szolgáltatta Andrea Mantegnát dicsőítő versével, amelyben elmondta, hogy őt egy táblaképen Galeotto Marzióval együtt ábrázolta a híres padovai mester. Az 1458-ban íródott vers kezdete az ókori Apellest hozza elő, aki Nagy Sándort barátjával, Hephaistionnal együtt festette le. Laus Andreae Mantegnae pictoris Patavini, MCCCCLVIII. (részlet) Qualem Pellaeo fidum cum rege sodalem Pinxit Apelleae gratia mira manus, Talis cum lano tabula Galeottus in una Spirat, inabruptae nodus amicitiae.... Quas, Mantegna, igitur tanto pro munere grates, Quasve canet laudes, nostra Thalia, tibi? ... Mantegna padovai festő dicsérete, 1458. (Kálnoky László fordítása, részlet) Mint ahogy Appelles csodaszép képén a királlyal, Nagy Sándorral együtt ott van a régi barát, Úgy van Janusszal most egy táblán Galeotto, Szét nem tépheti már semmi erő frigyüket. Mantegnám, kegyedet meghálálhatja-e Múzsánk, Érdemeid teljét éneke zengheti-e? ... A másik, ám csupán közvetett adat Giorgio Vasaritól (1511-1574) származik, aki A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című, nevezetes munkájában, az Andrea Mantegnáról szóló fejezetben hosszasan írt arról a Szent Kristóf-legendát ábrázoló freskóról, amelyet a mester a padovai Eremitani-templom Ovetari-kápolnája falára festett. Ennek bennünket érdeklő részlete Zsámboki Zoltán fordításban így hangzik magyarul: „Ennek előtte Squarcione mindig dicsérte Andrea munkáit, ezután ugyanolyan hévvel szüntelenül nyilvánosan ócsárolta őket. Főként Andreának a Szent Kristóf-kápolnában látható freskóit kárhoztatta a lehető legtiszteletlenebbül [...] Akárhogy áll is a dolog, az utóbb említett jeleneten, amellyel hallatlan tetszést aratott, Squarcionét kezében lándzsát és kardot tartó, pocakos figurának ábrázolta. Ugyanezen a freskón megfestette a firenzei Onofrio di messer Palla Strozzit, messer Girolamo dalia Valiét, az igen kitűnő orvost, messer Bonifazio Fuzimeligát, a jogtudóst, Niccolót, VIII. Ince pápa ötvösét és Baldassare de Lecciót; mindannyian jó barátai voltak. Valamennyiüket igazinak tetsző, fényes, csillogó fehér páncélban ábrázolta, amit kétségkívül nagyon szép stílusban dolgozott ki. Megfes154 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve