Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Zoffmann Zsuzsanna: A pécsi székesegyház területén feltárt középkori sírok csontvázleletei (Embertani adatok Janus Pannonius temetkezési helyének meghatározásához)

— Hiteles adatok léteznek arra vonatkozóan, hogy Janus Pannonius holttestét a halála utáni években Pécsre szállították, hogy ott, Mátyás király engedélyével, a székesegyház területén eltemessék. — Habár sírjának a székesegyházon belüli pontos helyét nem lehet tudni, fennmaradt kőből faragott síremlékének leírása. 2. Régészeti és antropológiai adatok: — Az 1991-es régészeti feltárások során feltártak közül, a 6. számú csontváz kismedencéjében II. Pál pápa ólom bullája feküdt, s a váz alatti koporsónyomok alatt kátránynyomok is megfigyelhetőek voltak. — A szokatlan lelettel kapcsolatban az is jelentős adat, hogy a pécsi székesegyház területén valaha is eltemetettek közül, csak Janus Pannonius volt kapcsolatban II. Pál római pápával. — Marcsik A., illetve a német laboratórium vizsgálatai szerint (vö. a jelen kötet soron következő cikkét) csontjain megfigyelhető elváltozások arra utalnak, hogy az eltemetett férfi tüdőbajban szenvedett. A 6. sírban nyugvó férfinek Janus Pannonius-szal való azonosítása ellen az alábbi ellenérvek sorakoztathatok fel: — Az Andreas Mantegna által festett freskón az állítólagos Janus Pannonius ábrázolás semmiképpen sem alkalmas a meglévő koponyával való egybevetésre. — A korabeli adatok szerint a költő 38 éves korában halt meg, a 6. jelzésű sírban eltemetett férfi halálozási életkora az antropológiai vizsgálatok szerint 40-46 év közöttire becsülhető. A különbség maximum 8, minimum 2 év, ami egy súlyos betegségben szenvedő ember esetében, akinek teljes szervezetét, így csontozatát is megviselte az őt évekig pusztító kór, akár elhanyagolhatónak is tekinthető. — Semmilyen adat nincs és nem is várható arra vonatkozóan, hogy Janus Pannonius esetében a tüdőbaj, amely elsődlegesen a szervezet valamely lágyrészét támadja meg, s onnan terjed át a vér és nyirok-rendszeren át a csontokra - elsősorban a csigolyákra, csípő- és térdízületekre, valamint a lábfejcsontokra (HOSOVSKI-MIKIC 1995, MANCHESTER 1983) - az ő esetében is átterjedt a csontokra. — Amennyiben a tüdőbaj ténye mégis igazolódna (a paleopatológiával foglalkozó Marcsik Antónia antropológus által végzett vizsgálatok során), nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az adott korban igen sokan szenvedtek ebben a betegségben. Az érvek és ellenérvek áttekintése után úgy tűnik, hogy a kérdés eldöntésekor döntő súlya mégis inkább a régészeti megfigyeléseknek (kátrány nyomai a csontváz alatt, II. Pál ólombullája - KÁRPÁTI 1998) lesz. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 138