Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

Ugyancsak a halotti tor megüléséhez tartozott a mensa (10-11. kép) és a triclinia (12-13. kép), vagyis az asztal és ahol körülötte helyet foglaltak („három kanapé"). A keresztények sokáig tartották e szokást - talán az utolsó vacsora imitációjaként

2

9 (14. kép), majd a 4. század után az asztalból akár oltár vagy subsellium (korábban városi tanácsosok, később presbiterek ülésező helye) lett. Pécsett az V. sírkamrában még „lakomatartó-asztalkák" maradványait találtuk meg (15. kép), míg a Mauzóleum felszíni épü11. kép: Halotti banquett kőposztamensei a sír mellett, Gargaresc (Líbia) (Dl VITA 1978). 13. kép: Fedett triclinia, Via Appia (Róma) (KIRSCHBAUM 1987 38/akép) 12. kép: Tricliniák és mensák Sabratha temetőjében (Líbia) (Dl VITA 1978). 14. kép (jobbra): Kenyértörés (fractio panis) ábrázolása a Priscilla-katakomba Görög-kápolnájában (Róma). 2

9 Eleinte valószínűleg még az ókeresztény ábrázolások is csak halotti tort mutattak, de a 4. század végére már általánossá vált keresztény szertartásként való értelmezése. A kenyér ábrázolása még lehet pogány ételáldozat, és a kenyértörés mozzanatának ábrázolása - fractio panis - sem minden esetben utal keresztény eucharisztiára (CASEY 2002). A kenyértörés alapvetően zsidó szokás, melyet Jézus az utolsó vacsorán bemutatott. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 114