Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

temetőrészeken pedig már tudunk saját szervezetekről is. Sopianae sír­kamráinak parcellái, épületei nyilvánvalóan az egyszerű tégla- vagy föld­sírok árának többszörösébe kerültek. Ismerünk olyan püspököt is, aki visszaélt a temető kezelésének rá ruházott jogával. 2 3 A temetőparcellá­zás tehát mind a pogányoknál, mind pedig az ókeresztényeknél létező kezelési elv volt, de a keresztények törekedtek saját temetőik, temetőré­szeik önálló szabályozására. A temetői elkülönülés igénye viszonylag hamar megfogalmazódott a birodalom keresztény közösségei részéről. 24 Sopianae esetében először az É-i temető ÉNy-i részén elkülönülő „ne­gyed" került keresztény kézre, majd később talán az egész temető (5. kép). A pécsi temető ÉNy-i részén a nagy közösségi épületek (Cella Sep­tichora, Cella trichora) vagy korábbi építmények 4. század 2. felére tehe­tő átépítései (V. sírkamra, Apáca u. 14. szám alatti épület) már nem csak különállást, hanem mindenképpen nagyobb szervezettségű építkezést és közösen végzett rítust is feltételeznek. Ezeken kívül kimondottan ke­resztény elemként jelent meg ugyanitt a depositio ad sanctos szokása, vagyis a szentek közelébe való temetkezés. Példa rá az I. (Péter-Pál) sírkamra két korábbi építmény közé való beszorítása, mely egyébként hidrogeológiai és statikai szempontból egyaránt kerülendő lett volna (6. kép). Hogy az építők az ebből adódó gondokat kikerüljék, kénytelenek voltak kissé elfordítani és mélyebben alapozni a Péter-Pál sírkamrát. A sírkamra az V. sírkamra mellé került, melyet a 4. század 2 felében vagy talán már az 5. század elején átépítettek és látogatható is volt 2 5 - talán a zarándokok számára is. Hasonló példának kell tartanunk az Ókeresz­tény Mauzóleumban talált 2. és 3. sírládát, illetve a sok emberhez tarto­zó csontokat. A Mauzóleum sírkamráját ugyanis bizonyíthatóan eredeti­leg csak annak az egy halottnak készítették, akinek teste a fő szarkofág­ban nyugodott, a többit csak később helyezték a „szentember" kiemelt nyughelye mellé. A kereszténység előtt Európa római birodalomhoz tartozó területein jobbára sírkerteket építettek a gazdagabb családok vagy halottak számára. Birodalmi stílust képviselő centrális mauzóleumot leginkább a császári család halottainak építettek. A keleti részekkel kapcsolatban levő görög területeken viszont már a rómaiak előtt divat volt a sírkamrák fölé görög kistemplom formá­Kappadokiai Georgios püspök például temetkezési vállalkozó is volt (BÍRÓ 2006 38) 2 4 A Krisztus utáni első két században a keresztények együtt temetkeztek a pogányok­kal. Elkülönülésük keleten és Itáliában a 3. századtól érzékelhető, de Pannoniában csak ké­sőbb, a 4. században jelentek meg a felismerhetően keresztény sírok. Fontos megjegyezni, hogy Valerianus császár tiltotta be a keresztény temetők használatát, amit később Gallienus orvosolt, de Maximinus Daia újra tiltotta. A római katakombákban részben követhető a keresz­tény sírok elkülönülése, mártírsírok körül való koncentrációja, de pogány sírokkal való keve­redése is. (Bővebben: SCHMIDT 2000 323.) 2 5 Ablakain keresztül fény jutott a belső helyiségbe, bejáratát pedig - ellentétben a sír­kamrák többségével - nem tömedékelték el, hanem nyitható ajtóval látták el, melynek meg­maradt a tengelytartó-perselye is. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom