Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

be. Ilyenek voltak például az adószedők, katonák és a színészek.

1

7 A katonák esetében mindez hamar megoldódott, hiszen a kereszténység győzelmét Eugippius szerint éppen Konstantin császár és serege harcolta ki a Milvius-hídnál 312-ben. Egy keresztény gyászmenetben azonban az alakoskodók (és talán a fúvós hangszereken játszó zenészek is) már nehezen elképzelhetők. Ha volt is e téren átmenet, az 5. század elejére valószínűleg végleg elmaradtak. III. Felszentelés. A pogányoktól fennmaradtak bizonyos nyomok, melyek a felszentelésre utalnak. Ezek nem a keresztény értelemben vett felszentelések voltak, hanem inkább a halott géniuszának és az istenek szellemének tiszteletére szólhattak. Emlékét többek közt a pogány sírköveken leggyakoribb rövidítés: D. M. azaz Dis manibus (az isteneknek ajánlva) őrzi. A keresztények a pogány ajánlás helyett mást használtak. Sírköveiken látható leggyakoribb felirat talán a B. M. rövidítésű Benemerenti (a megboldogultnak) szerkezet, mely típus Pécsett sajnos eddig még nem került elő. A pogányok így legfeljebb a sírban fekvő halottat ajánlották az istenek szellemének, az ókori zsidóságnál templomszentelésről tudunk, míg a keresztények inkább felszentelt helyeket ismertek

1

8, melyeket temetőik esetében éppen az ott nyugvó mártírok hamvai tettek kiemelkedővé.

1

9 A keresztény templomok és kápolnák patrociniumai is effajta felszentelést hordoztak

2

0, de a keresztény mártírok utáni névadás is hasonló eredetű szokás, mint ahogy a pápák névválasztása is. Temetkezési vállalkozók már a rómaiak előtt is léteztek. A római birodalom városai melletti temetők használatát egyrészt törvények szabályozták

2

1, másrészt a szaporodó sírok miatt területüket is parcellázni kellett. Általában temetkezési egyletek, kollégiumok végezték ezt el. Közvetlen az utak mentén való temetkezés lehetősége elsősorban a tehetősek kiváltsága volt, míg a szegények az úttól távolabbi parcellákban kaptak helyet.

2

2 Ókeresztény 1

7 Szent Genesius (a színészek védőszentje) életének pogány időszakában a színpadon gúnyból akart megtérni. A San Paolo fuori le mura bazilika, azaz a három császár bazilikája II. Valentinianus uralkodásától Tehodosius császárig épült meg és Siricius pápa szentelte fel 396-ban. Nüsszai Szent Gergely szerint a látogató a síremlék közelébe akar jutni, mert hiszi, hogy annak érintése megszenteli és áldást nyer általa. (Homilia Teodor mártírról - BUGÁR 2004 161-162). Nolai Szent Pál művéből ide kapcsolható sorok: a fáradt fejem /alá majdan megszentelendő követ téve (Ter 228,11 18). Római Kelemen 96 körül a korinthosziakhoz írt levelében felszentelt papokról és diakónusokról is olvashatunk, vagyis élő ember és hivatása is hordozhatott Krisztushoz kötődő szentséget. Prudentius az oltár Istennek való szenteléséről írt (PRUDENTIUS, Peristephanon XI: Ad valerianum episcopum de Passione Hippolyti beatissimi martyris 153-170 - SÁGHY 2003 196). Az Alexandria melletti Martyropolisban az 5. században szenteltvizet árultak (HAAS CH 2001 55). 2

0 A4, század második felében avatják fel például az első Máriának szentelt templomot, a Santa Maria in Trastevere-t Rómában. 2

1 XII. táblás törvények X/1. 2

2 MAYWALD 1902-1904. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 110