Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Gál Éva: Adatok a pécsi Felsőmalom utca történetéhez
Érdekes, hogy az u Említést kell még t< amely 1801-ben vette meg a 13-15-17. szám alatti egy tömbben levő telkeket és ingatlanokat, majd egy évvel később ezeket ugyan eladták, de a 17. szám alatti műhelyüket, az itt levő mosóházat egészen az 1860-as évekig megtartották és használták. A bocskoros (varga) céh pedig —18. századi, néhány évtizedes utcai tulajdonlása után — tért vissza: a 15. szám alatti telket vették meg 1805-ben. Itt állt a céh háza, műhelye szintén az 1860-as évekig. Új jelenség az is, hogy a század folyamán egyre több kereskedő, bankár (magánzó) települt az utcába. Közülük talán a legismertebb, a nemességet is szerző zsidó kereskedő és bankár Schapringer Joachim nevét említjük, aki 1848-ban vette meg a 3. szám alatti ingatlant. 1 2 tea egyes épületeiben, telkeiben a városban dolgozó építőmesterek is „fantáziát láttak". A 10. szám alatti épületet a már említett Piatsek József vásárolta meg, majd — Sonkoly Károly megállapítása szerint — igen jó beosztású, és különlegesen szép előcsarnokkal kialakított (átépített és bővített) lakóházként adta el később. A 14. szám alatti telken pedig Weidinger Gusztáv lett a tulajdonos, itt saját tervezésű egyemeletes lakóházat épített, amely családja tulajdonában volt még a század vége felé is. A vizsgált terület ipari jellegét meghatározó Malom-csatorna megszűnése a tettyei vízmű 1892. évi megnyitásával állt kapcsolatban. A megelőző években a város kisajátította a vízjogokat, így a tulajdonos iparosoknak más víznyerési lehetőséget, illetve energiaforrást kellett keresniük mesterségük további folytatásához. Ezzel állt összefüggésben pl. a Krautszak-féle tímárság megszűnése, új megélhetési források (magtár építés, munkásbérház építés) keresése is. 3nnünk e korszak szintén meghatározó épületei között a vendégfogadókról is. Amint megszűnt a Király u.-Felsőmalom utca ÉK-i sarkán a „Bárányhoz" címzett fogadó, átvette a szerepét a szomszédos, ÉNY-i saroktelken (Király u. 48.-Felsőmalom u. 2. szám alatt) megépülő „Magyar Király" szálloda, vendéglő és kávéház, amelyről az első adatot Madas József 1828-ból említi. Egymást viszonylag sűrűn váltó tulajdonosai, bérlői között említhetjük Zsilinszky Lajost, az Otthon kávéház volt főpincérét, Lakatos Gyulát, Cserta Vincét és Kocsis Istvánt. A szállodában 12 szoba (14 ágy) volt, és „kitűnő francia és magyar konyha, valamint a vidékről kocsival érkezők számára is megfelelő szolgáltatások várták az utasokat." (Megjegyezzük, hogy később, már a 20. század elején a korabeli sajtó több rémtörténetet is közölt a szállodával kapcsolatosan. A reménytelen, beteljesületlen szerelem négy esetben vezetett e falak között öngyilkossághoz.) 1 3 A másik szállóhely az utca DNY-i (Rákóczi úti) saroktelkén állt. Ez volt az 1820-as évektől 1 2 Kereskedők a Felsőmalom utcában még Rauschenberger József (18. szám, 185364 között); Obermayer József (4. szám, 1851-64 között); Mayer Nándor (14. szám, említés 1862-ből) 1 3 Ld. Kovács Lajos: Kanyargós utcák, görbe esték. A pécsi bohémvilág a századfordulón. Pro Pannónia Kiadó, Pécs, 2000.66-68.p. 78 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve
