Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Gál Éva: Adatok a pécsi Felsőmalom utca történetéhez
A nevezett területen a városképet is érintő nagyobb változások a 18. század második felében következtek be. A 18. század közepén már működött a város legnagyobb vásártere. Ez a hatalmas, tölcsér alakú puszta terület (Marha tér, Marha vásár, Vásár tér, majd a 19. században Búza tér néven) az élőállat és gabonakereskedelem fontos helyszínévé vált. A város kiépítette azt az „infrastruktúrát" is, amely működtetését szolgálta: a „vásáriroda", akkori nevén az ún. Czédulaház a tér nyugati oldalán állt, s fölötte, a Király utcáig terjedő hosszú, hatalmas telken működött a város beszálló vendégfogadója 4, amelyet „A Római Császárhoz" címeztek. 5 Átér nyugati szomszédságában kialakuló, K-NY irányú hosszú szalagtelkek, amelyeknek építményei a létrejövő Felsőmalom utcára nyíltak, sajátos és kedvező helyzetbe kerültek. Hiszen a műhelyekből az áru elszállítását, illetve a mesterségek gyakorlásához az alapanyagokat könnyen be lehetett szerezni a Vásár térre nyíló keleti bejárással. Azok a tulajdonosok pedig, akiknek távolabb művelt területeik is voltak (szántó, kaszáló, szőlő), szintén fontos volt a telkükre való keleti bejárás biztosítása. A Tettye-patak vizét elvezető, mesterséges mederbe terelő Malom-csatorna a 18. század folyamán épülhetett ki, s futott végig észak-déli irányban udvarokon át, épületeken keresztül, számos iparűző mesternek biztosítva a vízszükségletet. (Bár megjegyezzük, hogy emellett ciszternák, kutak is szolgáltattak vizet — különösen fontos lehetett ez az aszályos időszakokban. Amikor pedig a vízhozam túl nagy volt, akkor azt a Vásár tér keleti oldalán futó, szintén a 18. század folyamán kiépített, másik mesterséges ág vezette le. 6) A tágabb környezet megismerése után nézzük, mi jellemezte a 18. század második felében a nevezett utcát: Az utcavonaltól nyugatra eső terület még beépítetlen volt, míg a keletre eső, említett szalagtelkes rész egyre nagyobb mértékben kezdett beépülni. A korszak jellegzetes barokk stílusában készült épületek határozták meg az utcaképet, amelyek között még foghíjak és nagyobb szabad területek voltak. Ekkor alakult ki az a jellegzetes elrendezés, amely szerint az utcafronti ház elsősorban lakóépületként szolgált, míg a műhelyépületek erre merőlegesen, befelé néztek. S ezeket egészítették ki az udvarokon emelt, különféle gazdasági épületek. Az utcában elég gyorsan váltották egymást a tulajdonosok, különféle mester4 A mai irányi Dániel tér 2-4-6 számú telkeken. 5 Későbbi nevei a 19. században: „Császár", „Hét Választófejedelem". Megjegyezzük, hogy a névválasztás is beszédes, hiszen a vendégfogadó abban az időszakban keletkezett, amikor a betelepítések folytán megjelenik a német polgárság s az iparűző lakosságot Pécsett döntően, s körülbelül egyforma arányban a német, a horvát és a magyar népesség képviseli. Az egy-egy iparágat képviselő mesterneveket vizsgálva azt láthatjuk, hogy a horvát nevek a 19. századra tűnnek el, s jelentősen megnő a német nevek száma. 6 Ez a másik csatorna vélhetően csak időszakosan lehetett használatban Madas József szerint. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 73
