Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Lajos Lilla, Farkas Sándor, Vadkerti Edit: Adatok a Mecsek talajlakó pókfaunájához (Araneae)

Lajos Lilla, Farkas Sándor, Vadkerti Edit: Adatok a Mecsek talajlakó pókfaunájához (Araneae) Abstract A Mecsek-hegység hat lokalitásában vizsgáltuk a talajlakó pókokat 2002-ben, tavasszal, nyáron és ősszel. 610 egyedet gyűjtöttünk 20 család 48 genusának 68 fajából. A fajok közül 47 a Mecsek faunájára új faj. Bevezetés A Mecsek és a Villányi-hegység nyílt területein élő pókközösségeinek összehasonlító vizsgálatát végeztük el egy kutatási program keretében. Célkitűzésünk volt további faunisztikai adatgyűjtések mellett, eddig pókfaunisztikai szempontból nem kutatott területek bevonása. Jelen publikáció a Mecsekhegységre vonatkozó faunisztikai adatokat tartalmazza. Vizsgált terület A mintavételi helyek plató illetve déli kitettségű területek voltak, természetes és természetközeli élőhelyeken. Vizsgálatunk a Mecsek 6 különböző területére terjedt ki (1. táblázat): 1. Jakabhegy: spontán erdősülő cserjés terület; 2. Éger-tető: száraz meleg erdőszegély; 3. Kis-Tubes és 4. Misina: mindkét területen a Mecseki karsztbokorerdő (Inulo spiraeifolio - Quercetum pubescentis [Jakucs 1961 ] Soó and Borhidi in Soó 1971), valamint a Mecseki sziklafüves lejtő (Serratulo radiatae-Brometum pannoniéi Borhidi 1996) mozaikos foltjai; 5. Püspökszentlászló 1.: nyílt mecseki dolomit sziklagyep (Artemisio saxatilis - Festucetum dalmaticae Borhidi 1996); 6. Püspökszentlászló 2.: galagonya-kökény cserjés (Pruno spinosae - Crataegetum (Soó 1927) 1931. Módszerek A mintagyűjtéshez Barber-féle talajcsapdákat használtunk 8 cm átmérővel és 12 cm magassággal, félig töltve 65%-os etilén-glikollal. Összesen 180 (3x60) csapdát raktunk le 10 méterenként vonaltranszektben három alkalommal (április első, július első illetve szeptember harmadik hetében) és egy vizsgálati időszakon belül átlagosan három hétig üzemeltettük őket. Az állatokat laboratóriumi körülmények között válogattuk ki, konzerválásukhoz 70%-os alkoholt használtunk. Adetermináláshoz LOKSA(1969, 1972); HEIMER, NENTWIG (1991); ROBERTS (1995); SZITA, SAMU (2000); WUNDERLICH (1991) munkáit használtuk. A fajok elnevezésekor PLATNICK (1997, 2004) nomenklatúráját követtük és adatainkat a magyarországi fajlistával (SAMU és SZINETÁR 1999), illetve Loksa (1966, 1969, 1972) adataival vetettük össze (SAMU és SZINETÁR 1999). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 67