Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása

A kifogott halat különféleképpen készítették el. A legáltalánosabb volt a sülthal és a halleves. A halleves vegyes halból állt de főleg csukából és keszegből, sok hagymával, gyakran egészben beletéve fokhagymával együtt, megpaprikázva és megborsozva. Nem darált-, hanem hüvelyespaprikát tettek bele. A tésztát sem külön főzték ki, hanem belefőzték a levesbe. Bablevesben is főztek halat. Sütés előtt először besózták és állni hagyták egy kis ideig. Utána paprikás lisztbe tették de sohasem panírozták, majd forró zsírban kisütötték. Különösen újhold péntekén (mladi peták) ettek halat, mivel ez a mohácsi sokacok fogadott ünnepe volt, e napon böjtöltek és nem is dolgoztak. Ekkor a halat nem zsírban sütötték meg, hanem tejfölben és nem lisztezték meg, csupán megpaprikázták. Ilyen ételt vittek magukkal az útra is, ha Máriagyűdre mentek búcsúba. A sülthal általában keszeg volt, a mohácsi piacon kálvinista asszonyok árulták. Halszárításra illetve halsózásra a mai adatközlők már nem emlékezenek, de a Kanizsai Dorottya Múzeum irattárában van egy adat Ete János, volt múzeumigazgató gyűjtésében, amely azt bizonyítja, hogy az 1800-as évek végén még szárították a halat a mohácsi sokacok. Összefoglalva talán elmondható, hogy a vizsgált térségben a halászatnak mindenkor nagy jelentősége volt és az itt élő emberek ki is használták a vizek és környezetük adottságait. Alkalmazkodtak hozzá és úgy tudtak élni belőle, hogy egyben a tiszteletet is megadták számára. Ugyanakkor az is világos, hogy a folyó átalakulásával/átalakításával és ezzel együtt a halmennyiség megcsappanásával a halászat korábbi jelentőségét nagymértékben elveszítette és módszerei átalakultak. Mint ahogy a hal mennyisége, a halfajták, a halászati eszközök és módszerek megváltoztak, úgy a halételek terén is változások álltak be. Sülthalat ma már mutatóban sem lehet kapni a piacon, de még az éttermekben is ritka, viszont a halászlé óriási sikernek örvend. A szabad halászat már a múlté, vagy ahogy egy adatközlőm emlegette: „Amikor bejött a téeszcsé a szabad világnak vége lett." A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 125