Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása
pácsi és 2 apatini, a Bellyei-tavon 4 kopácsi és 2 apatini halász dolgozott kompániában. 2 3 Az 1950-es években a halászok a belgrádi Jelen Erdő- és Vadgazdasághoz tartoztak, központjuk Apatinban volt. 2 4 A II. Világháború után a halászati vizeket államosították. Az új társulati forma Mohácson Déldunai Halászati Szövetkezet néven hivatalosan csak 1946. június 30-án jött létre, de gyakorlatilag már 1945. szeptember 26-án Faragó Sándor halászati felügyelő közreműködésével megalakult. 2 5 Belépéskor legalább egy üzletrészt kellett bejegyezni, melynek értéke 500 pengő volt. Ezenfelül a beiratkozáskor 2000 pengőt előre be kellett még fizetni. Az új társulásba bevitt halászfelszerelés tényleges értékét beszámíthatták az üzletrészbe. Alapító tagjai a következők voltak: — Köpeti Antal jegyzőkönyvvezető, — Mutávsics Mátyás elnök, — Vince Sándor hitelesítő, — Bodnár Imre, Gyuricza János, Kiefer János, Kiss András, Köpeti József és Agatity István tagok. A kezdeti bérelt rész a mohácsi Duna-szakasznak még csak egy kisebb részére szólt, de 1948-ban egy megállapodás keretében megszerezték az Öreg-Dunának Kölked község határában elterülő részét is. A szövetkezet 1950ben egy újabb megállapodást kötött a Boki-Duna bérlésére, valamint jogot szerzett a Belső Béda holtág, izabellaföldi hídtól a bédai szivattyútelepi töltésig tartó rész hasznosítására. Emellett számos más belső tavat (Somberek, Nagynyárád stb.) is béreltek. Egy rendelet alapján, 1952-ben Mohácsi Petőfi Halászati Termelőszövetkezetté alakultak át. Az 1950-es évek szocialista tervgazdálkodása és termelési versenye az újonnan alakult termelőszövetkezetet igen nehéz helyzet elé állította, mivel „meg kellett termelni az előírt halmennyiséget". Ekkor (1952-től) Köpeti József — Köpeti Antal fia, Fekete István író és természettudós egykori halásztanítványa — volt már az elnök, és mint természetszerető ember, a természet védelmének előtérbe helyezésével igyekezett megoldani a halászattal járó feladatokat és előírásokat. A lehalászás a termelőszövetkezet tevékenységi körének csak egy részét tette ki, vele párhuzamosan a halszaporításra, az ivadékgondozásra, és a hal életterének karbantartására is gondot kellett viselni. Hogy mindezek mellett mégis tudtak fejlődni, azt bizonyítja az is, hogy idővel egy saját hajóács műhelyt építettek fel, valamint halászcsárdát nyitottak. A műhely tulajdonképpen a néhai Bádemer (József)-féle kisebb műhelyből nőtt ki, és Bógó László — jelenleg talán egyedüli hajóácsként az országban — még ma is készít csónakokat, halászbárkákat és más eszközöLábadi K. 1994. 64. Tausz I. 2005. 26. Solymos E. 2003. 163. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 116
