Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása
míg Mohácson — főleg a szigeten — kocsival szállították a tavaktól a bárkákig és ez a hal minőségét rontotta. Vizából pedig azért lett kevesebb beszállítva, mivel a „vizatanya"akkori gazdája még csak két éve bérelte a helyet, mely idő alatt a korábbinál jóval kevesebb halat fogtak, az ára viszont állandóan ingadozott. 1 5 A visszaélésekről nézzünk meg egy 1746-ban készült jegyzőkönyvet, amely az uradalmi tiszttartó, Sanróok András elleni tanúvallomásokat tartalmazza. A fővád szerint Sanróok visszaélve hatalmával megtiltotta a halászoknak, hogy szabadon eladhassák a halat. Csak neki magának — a maga szabta áron — és az ő engedélyével rendelkezőknek adhatták el, amit természetesen nagy haszonnal továbbadott, illetve valószínűleg a többi kereskedőtől is részt kapott. E mellett a tanúvallomások azt is megemlítik, hogy a szigeti oldalon a bácskai embereknek saját hasznára adott faizási, makkoltatási és halászati engedélyt, de visszaélt a kocsmáitatás jogával is. Mindezzel nemcsak a halászokat károsította meg, hanem a püspökséget is. „Miután a tanú az Uraság tó mesterévé lett, úgy mint négy vagy öt esztendeje, ugy tudgya, hogy San rook András tiszttartó az hallal való kereskedést minden esztendőben folytatta, legfőképpen akkor, mikor a halnak legjobb ára esett." „Már majd 40 esztendeje, hogy a tanú a Méltóságos Urasági tón halász, és ugyan már alkalmas ideje, hogy azon toknak mestere, onnan bizonyosan tudgya, hogy Sanrook András mohácsi tiszttartó keményen megtiltotta, hogy idegenynek akár ki légyen az, ha csak az ő czéduláját nem láttyák, az ő híre nélkül csak egy halat sem merészlettek adnyi, amit is mindeddig azon parancsolattyát meg kölletett nékik tartanyi. Azt is hasonlóképpen tudgya, hogy tiszttartó Sanróok András kimenvén a tokhoz, valamint néki teczet a halnak árát, úgy szabta, és a szerént az halat maga számára elfoglalván a Méltóságos Uraság házához kihozatta, és ott két, három és négy garas nyereséggel drágábban eladta. Nem különben tudja azt is, hogy Bodó, Heréb és Jose ff nevű mohácsi lakosok, legfőképpen az halat szokták elhordanyi, és azzal kereskednyi, de kinek mennyivel vették és adtak é a tiszttartó úrnak a nyereségbűi részt, és mennyit nem tudgya." „Még 742-ik esztendőben, mikor Mohács megégett légyen, a tanú a Méltóságos Uraság tanyájára mesterül állván és még Pataházy Nagy Györgynek hálójával (mivel még Uraság hálója el nem készült volt) halászott és mintegy 25 mázsára való vizát és toknak már számát sem tudgya fogtak légyen, amely halra sokszor megírt tiszttartó Bodó Istvánnyal együtt akkor egy kereskedésben lévén 60 forintokat a tanúnak előre adtak, hogy az halat senkinek se merészellye adnyi, hanem szá1 5 PPL. 39/1744.- 13 Julii A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 112
