Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Múzeumtörténet - B. Horváth Csilla–Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

ШЁШШШШЯИВВШВШ vagy városi múzeum - azt látjuk, hogy a szakma képviselői, akiket sok esetben megszállottaknak is nevezhetünk, tevékenységükről, intézményükről szóló beszámolóikban az eredményekről ugyanúgy tájékoztattak, mint a gondokról. A nehézségek sokaságát vetették papírra a múlt megismételhetetlen emlékeinek, forrásainak megőrzése, meghatározása és bemutatása érdekében, bízva a döntéshozók pozitív reagálásában, de bíztak a társadalom érdeklődéséből adódó közakarat megnyilvánulásában is. Pulszky Ferenc, mindannyiunk által jól ismert müvében, "A műgyüjtemények hasznairól" c. munkájában 1838ban a következőket írta: "Még mindig nagy azoknak a száma, kik a museumokat egészen nélkülözhető fényűzésnek gondolják, s csak azért tartják szükségesnek a jő városban, hogy a nemzet egészen pallérozatlannak ne tartassék, szemökben mű- s régiséggyűjtemények csak olyasmi, mint egy kostyáli atilla vagy gungelféle frack, mellyet, ha divatosan társaságba vagy gyűlésbe akarunk menni, magunkra veszünk, s nem is gyanítják, milly nagy befolyása legyen az illy gyűjteményeknek az egész nemzeti életre, a izlés kifejtésére. " Háromnegyed évszázaddal később, 1911-ben, a pécsi városi múzeum kiváló igazgatója, Szőnyi Ottó a múzeum működésének irányait az alábbiakban foglalta össze: "A mi működésünk is a fórumon folyik le és a közvélemény irányító hatása alatt áll. Mi a nagyközönség lelkében akarjuk éleszteni az érdeklődést a múlt emlékei iránt, amelyekben az egységes fejlődés alapjait látjuk, de egyúttal nemesítjük a közízlést, mikor példákat tárunk a talmi művelődni vágyók elé a történelem, a régészet, a művészet, a néprajz és a természet mezejéről. S e törekvéseinket a helyi érdek zománcával vonjuk be, mikor megmutatjuk, hogy adott körülmények, viszonyok és representing the profession, whom in many cases we may describe as aficionados, report upon the results of their activities and institutes just as they do upon their problems. They put to paper their many problems in the interest of preserving, defining and producing the unrepeatable relics and sources of the past, trusting in the positive reactions of decision-makers, but also trusting in the display of a public desire arising from an interest shown by society. In his well-known 1838 work, "A műgyüjtemények hasznairól" (The Uses of Art Collections), Ferenc Pulszky wrote the following: "There are still many who believe museums to be entirely expendable, only considered necessary in the capital so that the nation is not considered utterly uncouth, in whose eyes collections of art and antiquities are just a braided gala coat or evening dress which we put on whenever we wish to enter fashionable society or go to a meeting, not even suspecting what an effect such a collection may have upon the life of the whole nation as an expression of taste."

1 Three-quarters of a century later, in 1911, the remarkable director of the Pécs City Library, Ottó Szőnyi, summarised the operation of the museum with the following words: "Our activities take their course in a forum and are influenced by public opinion. We want interest in the relics of the past to be instilled in the soul of the general public, for we see in them the foundation of unified development; but we also refine public taste for those who pretend a thirst for knowledge when we lay out before them examples of history, archaeology, art, ethnography and natural science. These efforts are glazed over with local interest when we demonstrate that in given circumstances and conditions how the past