Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)
Muzeológia - Tillai Gábor: Tendenciák, jelenségek a 100 éves múzeum ismeretterjesztő és közművelődés tevékenységében
Tendenciák, jelenségek a 100 éves múzeum. Tendencies and occurrences in the disseminating. vásárlásokat eszközölt; így kerültek a gyűjteménybe Mattyasovszky Zsolnay László, Martyn Ferenc, Tihanyi Lajos, Gábor Jenő alkotásai.) Martyn Ferenc és Gebauer Ernő nem csupán mint kiállító művészek, hanem szervezőelőadókként is közreműködtek az 1940-es évek elején. 1942-ben a képzőművészetről szóló, 8 előadásból álló sorozatot szerveztek a múzeummal karöltve. Az 1938-ban megalakított Vármegyei Múzeumot amelynek gyűjteményét a pécsi Széchenyi tér 12. számú épületben helyezték el öt évvel később nyilvánították közgyűjteménnyé. A II. világháború után rövidesen megkezdődött a két múzeum egyesítésének szervezése, amely új lehetőségeket jelentett nem csupán a tudományos-kutató munka, hanem a kiállítások újjá rendezésének, és azok közönségkapcsolatainak bővülése terén is. Az 1950. március 4-én, egyazon napon a Széchenyi téren megnyíló régészeti, ill. a Rákóczi út 15. sz. alatt rendezett néprajzi kiállítás hazánk első korszerű, történeti összefüggésekben, esztétikusan bemutatott ilyen jellegű tárgyi anyagát tárta az érdeklődők elé. Ennek vonzereje megmutatkozott a látogatók számában is: a régészeti gyűjteményt 15.632 fő, a néprajzi kiállítást 9.500 fő tekintette meg a megnyitás évében! 1951-ben Dombay János múzeumigazgató javaslatára az egyesített "Pécs-Baranyai Múzeum"-ot városunk reneszánsz költőjéről, Janus Pannoniusról nevezték el. Az egyesítést követő időszakban egymás után nyíltak az új állandó kiállítások (pl. Románkori Kőtár- 1952, Zsolnay Kerámia kiállítás - 1955, Modem Magyar Képtár- 1958), amelyek mindegyike tárgyi anyagán túlmutató, új lehetőségeket jelentett az ismeretterjesztés terén. Hazánkban egyébként - kísérletképpen - először Baranyában kerültek tanácsi kezelésbe a múzeumok, mivel itt a közigazgatás és a múzeum vezetés közötti jó I Ferenczy, Pál Szinyei Merse, László Mednyászky and József Rippl-Rónai were being exhibited, but the museum I director also made purchases, adding to the collection the I works of László Mattyasovszky Zsolnay, Ferenc Martyn, Lajos Tihanyi and Jenő Gábor.) In the early 1940s Ferenc I Martyn and Ernő Gebauer appeared not only as exhibiting artists, but also as organisers and speakers. In 1942 they organised a series of eight talks on the fine arts conjointly with the museum. Five years later the County Museum, founded in 1938, opened its collection at 12, Széchenyi Square to the public. Plans to unite the two museums began shortly after the Second World War; this opened up new opportunities, not only in terms of academic research, but also with regard to reorganisation of the exhibitions and extend their connection with the general public. On one and the same day, March 4 th , 1950 the archaeological exhibition in Széchenyi Square and the ethnographic exhibition at 15, Rákóczi Rd. were opened, making them the country's first modem, historically and aesthetically arranged exhibitions to be opened to the general public. Its attraction can be seen in the numbers of visitors: there were 15,632 visitors to the archaeological and 9,500 to the ethnographic exhibition. In 1951, at the suggestion of the museum director János Dombay, the now united Pécs-Baranya Museum was renamed after the city's Renaissance poet Janus Pannonius. In the period after the unification there was a succession of new permanent exhibitions (e.g. the Romanesque Museum of Stonework Finds - 1952, Zsolnay Ceramics Exhibition 1955, Gallery of Modem Hungarian Art - 1958), all of which provided new opportunities for dissemination beyond the exhibition of objects. Baranya was the first county in Hungary where the management of the museums was transferred to the
