Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Muzeológia - Tillai Gábor: Tendenciák, jelenségek a 100 éves múzeum ismeretterjesztő és közművelődés tevékenységében

'. ;- ! ' -.vre Tendenciák, jelenségek a 100 éves múzeum I Tendencies and occurrences in the disseminating and ismeretterjesztő és közművelődési tevékenységében | public educational activities of the century-old museum Tillai Gábor Gábor Tillai Hazai vidéki múzeumaink létrejötte szinte kivétel nélkül a 19. század második felére, végére tehető. Szerte az országban történeti és régészeti társulatok alakultak, amelyek tevékenysége azonban a kezdeti lelkesedés és sikeres gyűjtőmunka után ellanyhult; gyűjteményeiket a megyei vagy városi hatóságok vették át. A muzeális értékkel bíró régészeti leletek, műtárgyak és műalkotások bemutatása, szakszerű ismertetése minden bizonnyal egyidős ezek fellelésével, egyéni gyűjtésével; hiszen mindenki, aki ilyen tárgyak birtokába jutott, szívesen büszkélkedett ezekkel szűkebb-tágabb környezetében a 19. század vége felé. A szakmailag művelt, de mégis amatőr pécsi gyűjtők közül Horváth Antal és Juhász László ügyvédeket említjük meg; akik az 1890-es években együtt munkálkodtak a helyi régészeti leletek felkutatásában és összegyűjtésében. Mindketten a Múzeumi Bizottság tagjaiként sokat tettek nem csupán a leendő múzeum alapszabályzatának elkészítéséért, hanem gyűjteményének megalapozásáért is. 1897-ben Juhász László sajátos javaslattal állt elő a múzeumlátogató közönség érdeklődésének felkeltésére és a kiállítás anyagi hátterének biztosítására: 10.000 db 1 koronás sorsjegyet kívánt kibocsátani, amelyek vásárlói között 100 értékes régészeti tárgyat sorsoltak volna ki. Azonban a Bizottság tagjai - Juhász számtalan egyéb hasznos javaslatával együtt - ezt nem fogadták el. A régészeti kerámialeletek népszerűsítésének Pécsett sajátos formája alakult ki; a Zsolnay Vilmos által működtetett Kerámia Gyárnak köszönhetően a régészeti korok kerámia kultúrái közül pl. Practically all of Hungary's provincial museums were created in the second half of the 19

lh century. All over the country, historical and archaeological societies sprang up which, after the first bout of enthusiasm and successful collecting, sadly fell into decline, their collections coming under the aegis of the county or town authorities. The exhibition and systematic dissemination of these museologically valuable archaeological finds, works of art and objects were coeval with these discoveries and individual collecting activities, for when towards the end of the 19

th century such an object came into one's possession it was proudly shown to a greater or smaller circle. By way of example, we mention here the two Pécs barristers Antal Horváth and László Juhász, highly knowledgeable yet still amateur collectors, who worked together in the 1890s to seek out and collect local archaeological finds. As members of the Museum Committee, both of them did much not only to lay down the rules of association of the future museum, but also to lay the basis for a collection. In 1897 László Juhász came up with an original suggestion for raising interest among the general public visiting the museum and ensuring a sound material basis for the exhibition: he wanted to issue 10,000 raffle tickets valued 1 korona each, out of which 100 prizes, each a valuable archaeological item, would have been drawn. However, the committee rejected the idea, as they did many other of Juhász's useful recommendations. The popularity of archaeological ceramic objects took a special form in Pécs: thanks to the Ceramics Factory operated by Vilmos