Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)
Művészettörténet - Kovács Orsolya–Nagy András–Sárkány József–Várkonyi György: Válogatás a Képző- és Iparművészeti Osztály gyűjteményeiből
-Válor -p/óes • .204 Л sclecrir í'the Jhnc and Ismeretlen festő: Xavéri Szent Ferenc, 18. sz. vége Pergamen, akvarell, arany porfesték, 165 mm x 110 mm. J.n. Felirat: S FRANCISCUS. XAV: Sí Ltsz.: 52.144 A pergamenre festett, arannyal kihúzott keretbe komponált miniatűr - jóllehet nem társtalan darab - gyűjteményünkre talán kevéssé jellemző műfajt képvisel: a kis ájtatos képnek, a "Kleine Andachtsbild"-nek a 18. század második felében még elterjedt képtípusát. A korszak nagyművészeti fejleményeiben kimutatható önállósulási trendhez, az "ancilla theologiae" szereptől való fokozatos elszakadáshoz képest archaikus állapotok rögzültek e műfaj sajátságos keretei között. A mindennapi életbe való beágyazottság, és a homogén szellemi bázis (az életformával egységet alkotó világkép) általi preformáltság, tehát a "művészet sorsfordulóját" (Németh Lajos) megelőző állapot dokumentumai ezek a magas és a provinciális művészet határmezsgyéjén mozgó alkotások. Nem olcsó, sokszorosított szentképek, de nem is a nagyobb közösségnek szánt művészeti reprezentáció eszközei. Köztes státuszuknak és meghitt rendeltetésüknek is megfelelője az a széles művészetszociológiai sáv, melyben készítőik keresendők: a névtelen képírótól az anonim szerzetesen és főúri amatőrön át az udvari festészet ünnepelt mestereiig. Eredetileg magánájtatosság célját szolgáló kis képünk ismeretlen szerzője képzett, a rokokó stílusjegyeiben és a Anonymous painter: Xavier Francisco, end of the 18 th с Vellum, water colours, gold paint, 165 mmx 110mm. No signature. Inscription .S FRANCISCUS. XAV: SI Inv. No.: 52.144 This miniature, painted on vellum and composed on a gold-painted frame and possibly one of a set is perhaps a less represented genre of our collection; the type of picture that spread in the second half of the 18 th century known as the "Kleine Andachtsbild." Compared with the trend of a progressive divorce from the role of "ancilla theologiae" prevalent in the development of the major arts at that time, an archaic state can be seen preserved within the unique framework of this particular genre. These works, which lie on the borderline of high and provincial art, are documents of a state previous to the "turning point of art" (Lajos Németh) in which art was embedded in everyday life and was predetermined a homogenous spiritual basis (way of life unified with world view). These were not cheap, mass-produced icons, but neither were they designed as artistic representations for the wider public. Their middling status and intimate purpose satisfied the wide layer in art sociology from which their makers came: from the unknown painter to the anonymous monk, from the amateur noble to the celebrated court artist. Our little painting, the original purpose of which was private worship, was made in rococo style by an unknown master who was familiar with
