Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Néprajz - Ferkov Jakab. A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum

' . • :r ...--., általános feloszlatásával - szűnt meg, vagyonát pedig a Magyar Államkincstár a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésébe utalta át. Ettől kezdve egészen 1953-ig Mohácsi Állami Múzeum néven szerepelt, az év végén azonban már a Kanizsai Dorottya Múzeum megnevezés látható a hivatalos iratokban. Az intézményt továbbra is Ete János vezette. Ujabb költözések után a múzeum az 1960-as évek végére került ismét állandóbb helyre, egy Szerb utcai ingatlanban. Az első hivatásos muzeológus szakember 1965-ben került a múzeumhoz dr. Sarosácz György személyében. A kor kultúrpolitikájának részeként, állami támogatással az ő vezetése alatt indult meg egy szakirányú gyűjtemény kialakítása, a magyarországi horvát, szerb és szlovén kisebbségek néprajzi anyagának szisztematikus összegyűjtése. A munkában - amely az ő irányításával folyt - rajta kívül részt vettek, ill. segítették más szakemberek és művelődési szervezetek is. így pl. Begovácz Rózsa muzeológus, aki később néhány évre közvetlen munkatársa is lett, valamint Frankovics György néprajzkutató és Késics György betanított farestaurátor, továbbá az egykori Pécsi Délszláv Gimnázium diákjai és főiskolai hallgatók. A zenei hanganyag felgyűjtésében különösen Vizin Antus jeleskedett - aki néhány évig szintén a múzeum munkatársa volt. Közös munkájuk eredményeként mind mennyiségben, mind pedig minőségben, hatalmas kulturális értéket képviselő néprajzi anyag gyűlt össze. A múzeum néprajzi gyűjtőterülete ettől kezdve lefedi Magyarország összes azon területét, amelyen az említett szláv nemzetiségek élnek, vagyis országos gyűjtőkörrel rendelkezik. A néprajzi gyűjtemény - amely részben Mohács és az egykori járás területének, részben pedig a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének anyagából tevődik össze was set up in the other halls. From now on the museum was open all day, but there was an admission fee of 40 fillers.

14 In 1949, along with a general abolition of all associations, the Louis II Museum Circle was terminated and its estate transferred by the Hungarian Treasury to the Ministry for Religion and Public Education. From this point on until 1953 it was operated under the name of the Mohács State Museum; however, from the end ofthat year the name of Dorottya Kanizsai Museum can be seen upon official documents. The institute continued to be run by János Ete. The following period was marked by more moves until the end of the 1960s, when once again it made its way to a more permanent home in a property in Szerb St. The first qualified museologist entered the museum's employ in 1965, in the person of Dr. György Sarosácz. Under his leadership, and as part of the cultural politics of the time, there began a systematic, specialist and statesupported collection of ethnographic material from the Croatian, Serb and Slovene minorities. Other specialists and cultural bodies participated and assisted in the work, which was overseen by him. Such were Rózsa Begovácz, who later was to become for a few years his immediate colleague, the ethnography scholar György Frankovics and the trained wood restorer György Késics, as well as the pupils of the old Pécs Southern Slavonic Grammar School and college students. Antus Vizin, who for a few years was also on the museum staff, was especially active in the collection of sound material. As a result of their combined work, a massive cultural treasury of ethnographic material was brought together, both in quantity and quality. From this point on the ethnographic collecting area of the museum extended to all territories within Hungary populated by Slav minorities, in other words the whole of Hungary.