Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Régészet - Nagy Erzsébet: A Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya – Töredékek 100 év történetéből

À Régészeti Os/tály Töredékek 100 év, The A: )2ical.S.es^ûJi-:-£ragmeatsLû£ újságcikkben számolt be - az ásatásról nincs I dokumentáció, nem lehet tudni hány sírt ásott. Kb. 40 sír lehetett, a múzeumi leltár szerint 28 sír volt, de csak az 1 - i 21. sírról ad leírást-és nem csak 1932-ben, hanem 1934benés 1935-ben is volt feltárás. A leletanyagot nem lehet I teljes bizonyossággal szétválasztani, sírok szerint azonosítani.

9 Dombaynál ilyen sosem fordult elő! Ugyanakkor állandó volt az összeütközés közöttük. "A pécsi múzeum eddig semmiféle formában nem mutatott támogatásra való készséget, de nem nyújtott támogatást sem. О a törvény betűi mögül hangoztatja, hogy tilosban járok. Ez a vád azonban csak akkor áll meg, ha az 1934. évi 190.000 V.K.M. sz. rendeletet a betűk szerint értelmezzük. Ez a rendelet a régészeti kutatások megszigorítása útján azt kívánja megakadályozni, hogy kutatásokat azzal nem foglalkozó és hozzá nem értő egyének végezzenek, akik az előkerülő emlékekben csak kárt tesznek, avagy a leletekből kereskedelmi cikket csinálnak... Ez a törvény szelleme, szándéka. Ha a pécsi múzeum engem is ezek közé soroz, arra sem méltatom, hogy védekezzem vádja ellen. Úgy hiszem azonban, hogy más az, amiért szálka vagyok a szemében. Bármint van is, szomorú és elkeserítő az a tény, hogy egy tudományos intézmény nem ismeri fel vállalkozásom becsületességét és jelentőségét, és nem tudja azt beilleszteni a maga egész vármegyét érintő célkitűzéseinek a keretébe" panaszolta Dombay János. Miután Fejes Györgynek a városi múzeum vezetéséről le kellett mondania, az új igazgató, Vörös Márton azonnal nagyszabású leltározásba kezdett. 1938-ban a régészeti gyűjteményt rendezve mindent újra számbavettek, a folyamatos leltározás során az új leltári szám mellett a régi leltári számot és a valamikori gyarapodási napló the "professional" archaeologist. The leader of the City Museum, Dr. György Fejes published the results of his excavation of the Cserkút cemetery in the form of a newspaper article 8 - there is no documentation of the excavation, and no way of knowing how many graves he excavated - and excavation work took place not only in 1932, but also in 1934 and 1935. The material finds cannot be divided with any certainty or identified grave by grave.

9 Such a thing never occurred with Dombay! At the same time, there was continual conflict between the two. János Dombay complained that "Pécs Museum has so far shown no readiness to support in any form; neither has it extended any support. He invokes the letter of the law to state that I am trespassing. This accusation can however only stand if we interpret Law 190.000 V.K.M. of 1934 by the letter. This law was made in the interests of tightening the regulations regarding archaeological exploration and to prevent exploration by uncomprehending individuals who only do harm in unearthing relics, or who turn the finds into commercial goods

... This is the spirit and intent of the law. If the Pécs Museum places me among their number, I will not even deign to defend myself against the accusation. However, it is my belief that I am a mote in their eye for another reason. Whatever the cause, it is a sad and bitter fact that an academic institute does not acknowledge the integrity and worth of my enterprise and is unable to include it in its county-wide framework. " After the forced resignation of György Fejes from the post of museum director, his successor Márton Vörös immediately embarked upon a large-scale cataloguing project. In 1938 the organised archaeological collection was renumbered, and in the course of continuous inventorying the new catalogue number was accompanied both by the old one and the number used in the old