Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Múzeumtörténet - B. Horváth Csilla–Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

város lakóit, hogy kedves lakóhelyük emlékeit, szépségeit, életének lüktetését saját és utódaik gyönyörűségére és okulására összegyűjtsék. Éppen ezért a legfőbb erénye ennek az intézménynek az, hogy szinte minden tárgyával, gyűjteményének minden darabjával ki tudja váltani a közérdeklődést, amely egy múzeumnak nemcsak létezési, de továbbfejlődési féltétele is. "

5 Az idézeteket még hosszan sorolhatnánk a múzeum gyűjtő, megőrző, bemutató feladatairól, a tudományos és közművelődési munkáról, ezek hierarchiájáról vagy éppen egyensúlyáról. Az említett szakmai és módszertani területek közötti hangsúly az elmúlt másfél évszázadban a mindenkori kultúrpolitika elvárásainak, utasításainak megfelelően, a szakmai elfogadás mértékének függvényében alakult. Egy dologban azonban a magyar múzeumügy megszületésétől napjainkig állandóságot mutat, amelyről úgy gondoljuk, a kérdés megoldatlansága, a pozitív változások ellenére, szakmánk története során a kiszámíthatatlanság, tervezhetetlenség problémáját folyamatosan szinten tartotta. Ez pedig a joghatályos múzeumi szakmaifinanszírozási normatíva hiánya! A mai magyar múzeumügy fő problémáját ott látjuk, és ez alól a múzeumügy történetének egyetlen területe és időszaka sem jelent kivételt, hogy több kezdeményezés, próbálkozás után a mai napig sincs a magyar múzeumoknak joghatályos szakmai-finanszírozási normatívája. Tisztában vagyunk azzal, hogy a normatíva objektív definiálása nem egyszerű szakmai, akár közéleti viták nélküli feladat, de ennek hiányában múzeumaink a mindenkori fenntartó pillanatnyi anyagi helyzetének, lehetőségének, nem mindig műtárgy- és múzeumcentrikus szándékának voltak, vannak, ill. lesznek kiszolgáltatva. A múzeum működésében, city's citizenry, so that the relics and beauties of their beloved residence are being collected to provide an impetus for the lives of them and their children's children. It is precisely because of this that the main strength of this institution is the ability of each of its objects, every item of its collection to arouse the public interest, which is not only the condition of a museum's existence, but also of its further development. " These quotations could continue to give a long list of the museum's collecting, preserving and exhibiting responsibilities, of its scientific and educational work, their hierarchy or their balance. The emphasis between the mentioned specialist and methodological areas has developed over the past one-and-a-half centuries according to the expectations and directives of the cultural policies of the day, dependent upon the degree of professional acceptance. However, there is one issue that remains constant in the Hungarian museum affair from its birth to the present day, the insolubility of which throughout the history of our profession has resulted in an inability to plan forward, despite changes for the better. This is none other than the lack of any legally effective museum profession-financing normative. We see the main problem as regards Hungarian museums today and this has been without exception in the affair's history, either in time or specialist area being that even after many initiatives and attempts, there is still no professionfinancing normative for Hungarian museums. We comprehend that the definition of what a normative is, is no easy task devoid of professional or public debate, but without one we have always been, are, and always shall be subject to the whim ofwhoever happens to be in control of the financial situation, means and objectives not always centred around museum items and activities. Our opinion