Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Történettudomány - Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945–1950)
168 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) politikai berendezkedése. A népfront győzelmét követően a térség első kommunista állama számára biztonsága szempontjából a rendszerazonosság döntő szerepet játszott. Ennek szemléltetéséül idéznénk Csuka Jánosnak, a Miniszterelnökség Kisebbségi Osztálya előadójának a magyar-jugoszláv viszonyról 1945. decemberében készült feljegyzéseiből. Csuka János jól érzékeltette a Kisgazda Párt nem várt magyarországi győzelmét követő jugoszláviai hangulatváltást, és az ennek hatására beindult nyomásgyakorlást: „ A magyarországi választások eredménye a délszláv közvéleményt és az ottani magyarságot egyaránt meglepte. A délszláv közvélemény arra számított, hogy ugyanaz a világszemlélet kerekedik felül Magyarországon, mint amely Jugoszláviában uralomra jutott s ezt annyira biztosra vették, hogy ennek a megvalósítandó elképzelésnek bizalmat előlegezve, mindenféleképpen igyekeztek megalapozni a délszláv-magyar együttműködést és a jugoszláviai magyarság megelégedettségét. A Kisgazda Párt által kihozott többség új képet vetített a délszláv közvélemény elé: azt látta, hogy Magyarország nem áll be azoknak a szociális berendezésű államoknak a sorába, amelyek között Jugoszlávia is található s polgári vonalon maradva, külés belpolitikájában bizonyos tradíciókat követ. [...] A határokkal kapcsolatban a jugoszláv vélemény az, hogy egy azonos világnézetű Jugoszlávia és Magyarország között a határkérdésben sokkal könnyebb lett volna a megegyezés. A jugoszláv kormány esetleg kisebb áldozatokba is belement volna minden kényszer nélkül, spontán elhatározásból, a szorosabb együttműködés és tartós béke kedvéért. A nem azonos világnézetű Magyarországgal nem olyan egyszerű a megegyezés, mert Belgrád szerint az veszélyeket rejt magában, amit a magyarországi választások eredményével is igazoltnak látnak. Az azonos világnézetű két ország határai spiritualizálódnak s fokozatosan elveszítik jelentőségüket s ezért nem fontos, hogy 20-30 kilométerrel északabbra vagy délre van kitolva. A polgári Magyarországgal már a megegyezést nem tartják ennyire egyszerűnek és kézenfekvőnek." 10 A kommunista fordulatot követően Jugoszlávia a nemzetiségi politika rendezését illetően is „élenjárt". A jugoszláviai magyarság helyzete a magyar kormányok szemében példaértékűvé vált, innentől Jugoszlávia követelt a jugoszláviai magyar kisebbség által élvezett jogokkal azonos jogokat a magyarországi délszlávok számára. Bár kifogásai nem voltak ok nélküliek, megkockáztatható, hogy Belgrádnak a magyarországi délszláv kisebbség nemcsak mint kisebbsége volt fontos. Az adott nemzetközi helyzetben kivételes pozícióját Jugoszlávia arra használta fel, hogy kisebbségén keresztül befolyásolja egy szomszédos állam nemzetiségi politikáját és valószínűleg a politikai életét is. Délszláv nemzetiségi politika és a mohácsi sokacság 1945-1947 között 1945. február 18-án alakult meg Battonyán a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja (MSZAF). Az alapítók a battonyai és magyarcsanádi szerbek, valamint a Viharsarok szlovákjai (Békéscsaba, Tótkomlós, Pitvaros stb.) voltak. 11 Egy szlovák és egy délszláv tagozatot hoztak létre. A délszláv tagozat „[...] fő feladatának szervezetei országos kiépítését, a szerb, a horvát, szlovén nemzetiség egyenjogúsítását, az anyanyelvi iskolai oktatás megteremtését, az anyanyelvi sajtó létrehozását tekintette". 12 1945 tavaszától a Maros mente szerb, és a Bácska bunyevácok 13 lakta településein sorra megszülettek a MSZAF helyi szervezetei. Baranyában ezzel szemben egy másik szervezet létesült, a Bács-Baranyai Szláv Kultúregyesület (Backobaranjsko slovensko kulturno udruzenje), melyet 1945. április 2-án alapítottak Mohácson, Dr. Lászlovics Márton ügyvéd, Belos Péter és Sztepanov Radovan pravoszláv lelkész kezdeményezésével és aktív részvételével. Az alakuló gyűlésen elfogadták az egyesület alapszabályzatát, és megfogalmazták célkitűzéseit, melyek között folyóiratok és könyvek olvasásának biztosítása és a műveltség szélesítését elősegítő előadások és felolvasóestek szervezése szerepelt. 14 Júliusban megalakult az egyesület pécsi filiáléja. Egyéb tevékenységgel nem is jellemezhetjük a szervezetet, ami rövid idejű működésével is indokolható, mivel még az ez év augusztusában egyesült az MSZAF Pécsett megalakult területi titkárságával, amelyben Dr. Lászlovics Mártont a Front területi vezetőjévé, illetve elnökévé nevezték ki. Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyék után ezzel Baranyában is megkezdődött a Front helyi képviseleteinek kiépítése, mely tevékenység Pest, Somogy és Vas megyékben folytatódott. 1945. október 28-án tartották meg a MSZAF első nagygyűlését Mohácson. Lászlovics Márton bevezetőjében ismertette az iskolaüggyel kapcsolatos igényeket: „Horvát tannyelvű iskolákat követelünk, először általános iskolákat, majd gimnáziumot Mohácson, ahol több mint tízezer sokac él (!!-Sz. É.), tanárképzőt Pécsett és polgári iskolát Baján", továbbá követelte „[...] a magyar kormánytól, hogy ne csak ígéretek, de cselekvés is történjen iskoláink tekintetében". 15 Szintén Mohácson rendezték meg 1945. december 2-án a területi gyűlést, majd másnap, december 3-án az országos konferenciát. Ezen a konferencián intézkedtek a Front felépítéséről. A demokratikus centralizmus elvén alapuló egységes, vertikális rendszer mellett döntöttek, amely helyi, területi és országos vezetőségekből szerveződött. A szlovákokkal közös vezetőség mellett, egy külön délszláv szekció alapítását határozták el, melyet külön irányítás alá rendeltek. Ehhez hasonlóan javasolták, hogy a Sloboda mellett, mely a Front - tehát a szlovákok és a délszlávok közös - lapja volt, indítsanak egy külön szerb-horvát 16 nyelvű lapot 17 Pécsett. Ugyancsak ekkor döntöttek a szervezet karakterét illetően is. A többség a népfront, vagyis a politikai és kulturális jelleg mellett foglalt állást, mely egyben a KMP-vel való szoros együttműködést is jelentette. A kisebbség
