Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Pörös Béla: Szegénység és kirekesztettség. Szegregációs folyamatok Pécsett és környékén

184 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) le már lakótelepeken lakott. Az 1960-as, 70-es években került sor a városkörnyéki cigánytelepek felszámolására. A telepek lakóit főleg a város keleti részében a megüresedő lakótelepi lakásokba (Meszes) a bányák közelében levő telepeken (Pécsbányatelep környéke, György-telep, István-akna, Vasas-bányatelep) és a budai városrészben (Felsővámház utca és környéke) helyezték el. Bár az 1970-es és 80-as évek során még jelentős ipari beruházások történtek a városban (Műszergyár, Baromfifeldolgozó stb.), az 1980-as évek közepétől már egyre inkább láthatóak Pécsett is a gazdasági válságjelei. Különösen a mecseki szén- és az uránbányászat jövőjével kapcsolatos kormányzati szándékok foglalkoztatták leginkább a város közvéleményét. Az 1990-es rendszerváltás után megkezdődik Pécsett is a gazdaság átalakulása. Megszűntek a mélyművelésű bányák, csökkentette dolgozóinak létszámát az uránbánya, leépülésnek, átalakulásnak indultak a város korábbi ipari szerkezetét meghatározó üzemek. Sokan váltak munkanélkülivé, egyre többen szorultak szociális támogatásokra, a lakosság jelentős része elszegényedik. A város gazdasági helyzetének alakulása kihat a környék településein élők szociális helyzetére is. Az 1980-as évek elején a Pécs környéki településekről még 17.500 dolgozójárt be a városba munkahelyére, az 1990-es évek elejére ez a szám már drasztikusan lecsökkent. Míg a városban élők száma 1980-ig folyamatosan emelkedő tendenciát jelez, 1980 után viszont már csökken a lakosság száma (1980: 168.715 fő, 1996: 161.018 fő). (Forrás: Baranya Megyei Statisztikai Evkönyvek) A lakosság számának csökkenésében nagy valószínűséggel szerepe van az alábbiaknak: a vidéki lakosság városba történő beáramlásának megszűnése, a népesség elöregedése, a születések és halálozások közötti negatív különbözet, szuburbanizáció (egyes lakossági csoportok kiköltözésének megindulása a 80-as évek közepétől a városkörnyéki településekre) Az elmúlt közel 150 esztendő városfejlődési periódusaiban kimutathatóak azok a folyamatok, amelyek a város társadalmát alkotó, különböző vagyoni helyzetű, foglalkozású stb. csoportok térbeli elkülönülését eredményezték. A 19. század második felében, a társadalmi hierarchiábanjobb pozíciókkal rendelkező csoportok inkább a belvárosban (a városfalon belül) laktak, a városba áramló munkások, fuvarosok stb. többnyire a város keleti részén létrejövő negyedekben telepedtek le. A város északkeleti részén, a Tettye környékén is inkább a vagyontalanabbak éltek. A két világháború közötti időszakban már sorra épültek a jobb módú polgárok villái a város északi részén, a Mecsek oldalán. Az iparosok, kereskedők, az állami alkalmazottak is a város jobb presztízsű területeit igyekeztek birtokba venni. A II. világháború utáni fejlődés annyi változást hozott, hogy a felépülő új lakótelepek társadalmi összetétele már meglehetősen heterogén volt. A jobb módúak és befolyásosabb családok továbbra is az előkelőnek számító Mecsek oldali területeket részesítették előnyben, a lakosság számának gyarapodása és az életszínvonal relatív emelkedése következtében újabb lakóterületek kialakítása is megkezdődött. (Patacs, Malom, Postavölgy stb.) Miközben jelentős számban épültek lakások a városban, megindult a lakosság belső vándorlása is az egyes lakóterületek között. Egyrészt a korábban épült Meszesi lakótelepről, a belváros és budai városrész lepusztult bérlakásaiból, valamint a bányaüzemek közelében kialakított kolóniákból megkezdődött a lakosság elvándorlása a jobb minőségű és kényelmesebb lakásokat biztosító új lakótelepekre (pl. Kertváros), másrészt - aki tehette - a lakótelepi lakását igyekezett felcserélni a jobb területeken levő társasházi lakásra vagy családi házra. A városon belüli vándorlás és az akkori lakáspolitika egyik következménye, hogy a külső övezetek elhasználódott, rossz minőségű, alacsony komfortfokozatú lakásaiba folyamatosan költöztették be az akkori kifejezéssel élve a "hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű" családokat, hozzájárulva ezzel a lakóterületek további leértékelődéséhez, szociális és fizikai leépüléséhez. Az 1990 utáni gazdasági és társadalmi változások és az 1980-as évek végén meginduló városi lakásprivatizáció és ingatlanpolitika jelentős folyamatokat indított el a város térszerkezetének alakulásában: - az ingatlanpiac kialakulásával megkezdődött a korábban elhanyagolt épületek felvásárlása, felújítása, az üres ingatlanok hasznosítása, felértékelődtek a korábban kevésbé értékesnek tartott területek (pl.Tettye), - megindult a városi ipari övezet átalakulása (ld. pl. Ipari Park) amely jelentős átrendeződéseket eredményezett a városi ingatlanpiacon; - újabb magasabb presztízsű lakóterületek alakultak ki (pl. az un Papkert területen Meszes alatt); - az elmúlt évtizedek elmaradt lakásfelújításai miatt a város tulajdonába maradt lakások állaga katasztrofális mértékben leromlott; - megkezdődött, illetve felgyorsult bizonyos külső lakóterületek leépülésének folyamata, néhány területen beindult a gettósodás (István-akna, Györgytelep, Rückerakna stb.); - a megélhetési és a lakásfenntartási költségek emelkedése következtében a lakótelepi lakásaikat megvásárlókjelentős része komoly adósságokat halmozott fel, ezáltal helyzete kiszolgáltatottá vált, csapdába került. A piaci hatások következtében elindult egyes lakótelepek leértékelődése (pl. Kertváros egyes területei). A lakosság szociális helyzete és a külterületi övezetek elszigetelődése. A 90-es évektől Pécsett is jelentős mértékben felgyorsult a lakosság elszegényedése. Különösen kritikus az