Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Millei Ilona: In memoriam Kemény Miklós (1925–2002)

In memóriám Kemény Miklós (1925-2002) MILLEI ILONA Ismét búcsúzunk egy volt kollégától, baráttól, akinek fontosak voltunk, fontos volt a mun­kánk, fontos volt a Múzeum. 2002. augusztus 23-án meghalt Kemény Miklós. Kemény Miklós ah­hoz az első magyar restaurátor gene­rációhoz tartozott, akik az 1960-as években kezdték a pályát. A Rá jellemző hal­latlan türelemmel, megfontoltsággal, hozzáértéssel végezte munkáját, a szakterületén. A ré­gészeti restaurálásban lehetősége szerint szinte min­dent kipróbált. Elmondhatjuk: Kemény Miklós a mun­kájában polihisztor volt, sokoldalú, kísérletező alkat, restaurált, nagy szakértelemmel fényképezett, több idegen nyelven beszélt, külföldi szakirodalmat olvasott. Bölcsességét, tudását csak csodálni tudtuk. 1925-ben született, s mint igazi „ pécsi tüke", rajongott szülővárosáért, Pécsért. A Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Főgimnáziumában érettségizett. A kor durva sze­le Őt is elérte. Másodéves joghallgatóként, 1945-ben le­tartóztatták, majd megjárta a kemerovoi és a tajseti munkatáborokat. Csak 9 év eltelte után térhetett haza Pécsre. 16 év múlva, 1969-ben rehabilitálták. 1961. január 26-tól 1973. szeptember 14-ig dolgozott a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Régészeti Osztályán. Együtt dolgozott Bandi Gábor, Kiss Attila, Kováts Valéria régészekkel. Alkatánál fogva a műhely­munkát szerette, viszont hozzáértésére hagyatkozva ásatás, valamint leletmentés során a kényes, törékeny üvegleleteket szinte csak Vele szedették fel a régészek. Módszeresen foglalkozott olyan restaurálási problé­mákkal, amelyek a nagyméretű régészeti kerámiák fel­szedését, restaurálását könnyítette meg. Kísérletezett az éremleletek hatékonyabb, gyorsabb tisztítási lehető­ségeivel. Közvetlen kollégáival, Bessenyei Vendellel, Czopfné Jobbágy Eleonórával önzetlenül osztotta meg tapasztalatait, tudását. Munkái között olyan fontos régészeti restaurálások vol­tak, mint a hitelesen feltárt római kori temetkezés Kozármislenyben, a majsi honfoglalás kori temető, a nagyárpádi, a feketekapui (Mohács) népvándorlás kori temető, a mohácsi ezüstérem-lelet, a nagyharsányi kincslelet restaurálása. Az О nevéhez fűződik a Márévár feltárása során a római kortól a reneszánszig terjedő időszak leleteinek restaurálása is. Szerette, szívesen segítette a fiatalokat, a fiatalabb kol­légákat. Ennek megnyilvánulása a folyamatos kapcso­lattartás volt. Második munkahelyéről, a Pécsi Orvos­tudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról, ahol fény­képészként dolgozott, rendszeresen bejárt a Múzeum restaurátor műhelyeibe, fotózni, tanítani bennünket. Lázba hozták a nehéz feladatok, a múzeumi tárgyfotó­zás, különösen a régészeti leleteké. Az 1976-77-es évek­ben Kárpáti Gábor régész által Pécsett végzett lelet­mentő, valamint az 1987-1988-as tervásatás során fel­tárt Domonkos, ill. Ferences rendi kolostortemplomban Mátyás korabeli textiltöredékek is kerültek elő, ame­lyek restaurálását Miklós fotózta, miközben összes ve­gyészeti tudományát jó pedagógus módjára adta át ne­künk. 1983-1984-ben készültünk a pécsi Várostörténeti Mú­zeumban megrendezendő állandó kiállításra, nagy szá­mú tárgyi anyaggal, restaurátori, fotózási feladatokkal. Kemény Miklós, bár már nem volt múzeumi dolgozó, észrevétlenül megjelent, elővette az akkor korszerűnek számító Verra típusú fényképezőgépét, fényképezett, majd a kész, mindig minőségi tárgyfotókkal ismét meg­jelent s halkan egy köszönettel távozott. Ilyen volt О nekünk. Az Isten áldjon Kemény Miklós. A szerző címe - Author's address: Millei Ilona főrestaurátor Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Új- és Legújabbkori Osztály H - 7621 Pécs Felsőmalom u. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom