Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Millei Ilona: In memoriam Kemény Miklós (1925–2002)

In memóriám Kemény Miklós (1925-2002) MILLEI ILONA Ismét búcsúzunk egy volt kollégától, baráttól, akinek fontosak voltunk, fontos volt a munkánk, fontos volt a Múzeum. 2002. augusztus 23-án meghalt Kemény Miklós. Kemény Miklós ahhoz az első magyar restaurátor generációhoz tartozott, akik az 1960-as években kezdték a pályát. A Rá jellemző hallatlan türelemmel, megfontoltsággal, hozzáértéssel végezte munkáját, a szakterületén. A régészeti restaurálásban lehetősége szerint szinte mindent kipróbált. Elmondhatjuk: Kemény Miklós a munkájában polihisztor volt, sokoldalú, kísérletező alkat, restaurált, nagy szakértelemmel fényképezett, több idegen nyelven beszélt, külföldi szakirodalmat olvasott. Bölcsességét, tudását csak csodálni tudtuk. 1925-ben született, s mint igazi „ pécsi tüke", rajongott szülővárosáért, Pécsért. A Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Főgimnáziumában érettségizett. A kor durva szele Őt is elérte. Másodéves joghallgatóként, 1945-ben letartóztatták, majd megjárta a kemerovoi és a tajseti munkatáborokat. Csak 9 év eltelte után térhetett haza Pécsre. 16 év múlva, 1969-ben rehabilitálták. 1961. január 26-tól 1973. szeptember 14-ig dolgozott a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Régészeti Osztályán. Együtt dolgozott Bandi Gábor, Kiss Attila, Kováts Valéria régészekkel. Alkatánál fogva a műhelymunkát szerette, viszont hozzáértésére hagyatkozva ásatás, valamint leletmentés során a kényes, törékeny üvegleleteket szinte csak Vele szedették fel a régészek. Módszeresen foglalkozott olyan restaurálási problémákkal, amelyek a nagyméretű régészeti kerámiák felszedését, restaurálását könnyítette meg. Kísérletezett az éremleletek hatékonyabb, gyorsabb tisztítási lehetőségeivel. Közvetlen kollégáival, Bessenyei Vendellel, Czopfné Jobbágy Eleonórával önzetlenül osztotta meg tapasztalatait, tudását. Munkái között olyan fontos régészeti restaurálások voltak, mint a hitelesen feltárt római kori temetkezés Kozármislenyben, a majsi honfoglalás kori temető, a nagyárpádi, a feketekapui (Mohács) népvándorlás kori temető, a mohácsi ezüstérem-lelet, a nagyharsányi kincslelet restaurálása. Az О nevéhez fűződik a Márévár feltárása során a római kortól a reneszánszig terjedő időszak leleteinek restaurálása is. Szerette, szívesen segítette a fiatalokat, a fiatalabb kollégákat. Ennek megnyilvánulása a folyamatos kapcsolattartás volt. Második munkahelyéről, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról, ahol fényképészként dolgozott, rendszeresen bejárt a Múzeum restaurátor műhelyeibe, fotózni, tanítani bennünket. Lázba hozták a nehéz feladatok, a múzeumi tárgyfotózás, különösen a régészeti leleteké. Az 1976-77-es években Kárpáti Gábor régész által Pécsett végzett leletmentő, valamint az 1987-1988-as tervásatás során feltárt Domonkos, ill. Ferences rendi kolostortemplomban Mátyás korabeli textiltöredékek is kerültek elő, amelyek restaurálását Miklós fotózta, miközben összes vegyészeti tudományát jó pedagógus módjára adta át nekünk. 1983-1984-ben készültünk a pécsi Várostörténeti Múzeumban megrendezendő állandó kiállításra, nagy számú tárgyi anyaggal, restaurátori, fotózási feladatokkal. Kemény Miklós, bár már nem volt múzeumi dolgozó, észrevétlenül megjelent, elővette az akkor korszerűnek számító Verra típusú fényképezőgépét, fényképezett, majd a kész, mindig minőségi tárgyfotókkal ismét megjelent s halkan egy köszönettel távozott. Ilyen volt О nekünk. Az Isten áldjon Kemény Miklós. A szerző címe - Author's address: Millei Ilona főrestaurátor Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Új- és Legújabbkori Osztály H - 7621 Pécs Felsőmalom u. 9.