Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Huszár Zoltán–Nagy Lászlóné–W. Müller Judit. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága 2001–2002. évi tevékenységének összefoglalása

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága 2001-2002. évi tevékenységének összefoglalása HUSZÁR ZOLTÁN - NAGY LÁSZLÓNÉ - W MÜLLER JUDIT Bevezető A Múzeum működése A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága (a továbbiakban BMMI) tevékenységét a fenntartó Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése (a továbbiakban Önkormányzat) által jóváhagyott támogatásból - amely az intézmény éves költségvetésének kb. 60%-a - és a BMMI saját bevételeiből, eredményes pályázataiból, ill. támogatásokból - ezek aránya az éves költségvetés kb. 40%-a - végzi. A BMMI Magyarország egyik legnagyobb múzeumi gyűjteményegyüttesét, ill. kiállítási vertikumát működteti. A BMMI, amelynek jogelődje, a Pécsi Városi Múzeum 1904-be nyitotta meg első állandó kiállítását, a múzeumi szakterület öt legfontosabb ágát műveli. Az intézmény gyűjteményeit, kiállításait és a hozzájuk kapcsolódó kiadványokat a Természettudományi, a Régészeti, az Új- és Legújabbkori Történet, a Néprajzi, valamint a Képző- és Iparművészeti Osztály, továbbá a magyarországi déli szláv etnikum és Mohács helytörténeti anyagát kezelő Kanizsai Dorottya Múzeum (Mohács) muzeológus, restaurátor, gyűjteménykezelő szakemberei gondozzák, szorosan együttműködve a BMMI közművelődési, kiállításrendező és gazdasági szakembereivel. (A BMMI szervezeti felépítéséről lásd intézményi ágrajz a mellékletben!) Az elmúlt évtizedekben a gyorsan változó világ a múzeumokat sem hagyta érintetlenül. Új kihívásokkal kell a két évszázados magyar múzeumügynek és az egy évszázados pécsi-baranyai múzeumoknak is szembenézni. Célunk viszont - elődeinkhez hasonlóan - változatlan: az elmúlt korok forrásainak, tárgyi világának begyűjtése, megőrzése, tudományos feldolgozása és a társadalom széles rétegei számára történő hozzáférés megteremtése kiállítás és katalógus, múzeumi vezető formájában, valamint a legkorszerűbb elektronikus információhordozók segítségével. Múzeumunk egykori igazgatójának - Szőnyi Ottónak 1913-ban leírt - véleményét ma is időszerűnek tartjuk, ugyanis meggyőződésünk, hogy „A múzeum ügyéért azért fáradozunk, mert tudjuk, hogy az nem a kuriózumok és ócskaságok raktára, hanem a közművelődés dokumentumainak rendszeres szemléltetője... A múzeum az egyetlen egyetemes közművelődési tényező, mely szemlélteti az embert és alkotásait a csiszolatlan kőkorszaktól a mai napig és bemutatja az ember környezetét a mikro- és makrokozmoszt... " Mint már azt többször jeleztük, a magyarországi múzeumok működtetésében - véleményünk szerint az intézménynek és a fenntartónak is - nehézséget jelent, hogy a múzeumi munkavégzésre vonatkozóan nincsen joghatályos szakmai-finanszírozási normatíva. Vélhetően ennek is az eredménye, hogy a BMMI anyagi helyzete évek óta stagnál, a fenntartói támogatás még az inflációt sem követi. Szakmai programokat - műtárgyvásárlás, műtárgyvédelem, tudományos kutatás, kiállítások, kiadványok stb. - szinte kizárólag pályázatok, vagy támogatások útján tud az intézmény megvalósítani. A Múzeum működésében, a látogatószám növekedésében érezhető befolyása volt a 194/2000 (XI. 24.) Kormányrendeletnek, amely 2001. 01. 01-től országosan egységesen szabályozta a múzeumok látogatási rendjét. Ennek eredményeként jelentősen növekedett a látogatószám - ami örvendetes tény -, az viszont már elgondolkodtató, hogy a rendelet nyomán az ingyenes múzeumlátogatásra jogosultak száma nőtt meg ugrásszerűen, a belépőjegyet fizetőké viszont csökkent, vagy alig emelkedett. (Lásd látogatottsági statisztika!) Ez a fenntartó által előírt bevételi terv teljesítése szempontjából nem közömbös az intézmény számára, hiszen a saját bevétel növelését a fenntartó évről-évre meghatározza és annak jelentős része a látogatói jegybevételből származik. A BMMI elkészítette a vonatkozó kormányrendelet 47/2001.(111.27.) Korm. rendelet a muzeális intézményekben folytatható kutatásról - alapján az intézmény kutatási szabályzatát, amely a szakmai osztályokra lebontva operatív módon határozza meg a kutatás feltételeit, módját. A megnövekedett kutatói létszám miatt a Múzeum - gyűjteményéhez viszonyított - kevés szakalkalmazottja csak jelentős többletmunkával képes e feladatot megoldani. A külső kutatók fogadására a Múzeum ingatlanhelyzete sem jelent ideális megoldást. Számtalan technikai nehézség adódik abból is, hogy a közgyűjteményi kutatás szabadságát számos kutató nehezen tudja értelmezi; intézményünkben az is előfordult, hogy egy kutató kb. 12.000 kézművesszerszámot szándékozott egyidőben a múzeumi raktárban megtekinteni, kézbevéve kutatni. (Ez ügyben 2002. decemberében szakmai állásfoglalást is kértünk az NKÖM Közgyűjteményi Főosztályától. A kutató és a Múzeum közötti nézetkülönbségről az illetékes bíróság az intézmény véleményével azonos joghatályos döntést hozott.)