Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Burján István: Köszöntjük a 80 éves ifj. Kodolányi Jánost

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve J 46-47 (2001-2002 [291-2921 Pécs, 2003 Köszöntjük a 80 éves ifj. Kodolányi Jánost BURJÁN ISTVÁN Az 1922-ben született Kodolányi Jánost minden bizonnyal a nem mindennapi családi háttér - édesapja, id. Kodolányi János, a magyar népi, illetőleg egyszerűen jelző nélküli irodalom egyik legnagyobb írója - is motiválta abban, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára beiratkozva néprajzi, finnugrisztikai, magyar és finn-ugor nyelvészeti, őstörténeti, művelődéstörténeti és szociográfiai tanulmányokat folytasson. Tanulmányai befejezését rövid világháborús intermezzo, katonáskodás késleltette, de már 1945-ben ott találjuk a Néprajzi Múzeumban, ahol pályájának nagy részét, közel harmincöt évet tölt majd, s ahol a szakmai ranglétra összes fokát végigjárja. Kezdetben (1945) próbaszolgálatos díjtalan gyakornok, majd havidíjas alkalmazott (1946), végül asszisztens (1948). 1949-ben nyolcéves kitérő következik: mint több szempontból is gyanús embert, áthelyezik Pécsre, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa lesz muzeológusi, később osztályvezetői beosztásban. 1957-ben aztán visszakerül a Néprajzi Múzeumba, ahol 1961-től osztályvezetői kinevezést kap, először az Egyetemes Néprajzi, majd 1963-tól az Anyagi Kultúra Osztályon. 1967-től megbízott, 1969-től pedig kinevezett főigazgató-helyettes, s ezt a posztot egészen 1987-es nyugdíjazásáig tölti be. Közben egyetemi karriert is befut: 1969ben docenssé nevezik ki a József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére, de erről személyes okok miatt lemond. Később, 1976-ban az ELTE-n kap címzetes docensi címet. Hosszú múzeumi pályafutása alatt számtalan tanulmányutat tesz Európa szinte összes országába és az Egyesült Államokba, még Egyiptomba is eljut, előadásokat tart Finnországtól Bulgáriáig. 1966 óta kandidátus, 1997-től akadémiai doktor. A Finn Fehér Rózsa Rend lovagkeresztjének tulajdonosa, a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok Szervezőbizottságának (ICFUC) tiszteletbeli tagja, a magyar-finn kulturális vegyesbizottság magyar albizottságának volt tagja, a magyar-finn néprajzi konferenciák szervezője, az MTA Doktori Tanácsa Néprajzi Szakbizottságának elnöke, az MTA Néprajzi Bizottságának és Magyar Őstörténeti Bizottságának tagja, 1982-től egészen mostanáig a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke, közben 1994-1997 között ügyvezető alelnök is. E társaság és az Ethnos Finn Néprajzkutatók Egyesületének tiszteleti tagja, továbbá a helsinki Finnugor Társaság, Kalevala Társaság, Finn Régészeti Társaság és Finn Irodalmi Társaság külső tagja; az ELTE aranydiplomása; 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét; 2002-ben pedig a Finn Köztársaság Elnöke a Finn Oroszlán Rend parancsnoki fokozatát adta át Kodolányi Jánosnak. Kutatói munkássága 4 fő témakör köré csoportosítható. 1. Pályája elején a magyar folklóron belül a hitvilág, a táltoshiedelmek, a temetkezési szokások és a népművészet iránt érdeklődött. Még egyetemi hallgatóként részt vett az Erdélyi Tudományos Intézet Bor-, sa-völgyi és hargitai gyűjtéseiben. Egyetemi doktori értekezését 1945-ben A táltos a magyar néphagyományban címmel írta meg (ennek egy fejezete jelent meg az Ethnographiában). Ezen túlmenően kisebb publikációkat tett közzé a temetkezés és a népművészet tárgykörében. 2. Pécsi muzeológusként főleg a magyar anyagi kultúra kérdései kerültek érdeklődése középpontjába, mindenekelőtt akkori szűkebb pátriája, a Dél-Dunántúl és az Ormánság viszonylatában (állattartás, szőlőművelés, borászat, viselet). 3. Munkássága fókuszában azonban egy életen keresztül valójában egyetemes néprajzi, etnológiai kérdések álltak: finnugor, sőt, uráli nyelvű rokonaink néptörténetével, etnikus kapcsolataival és anyagi kultúrájával foglalkozott. A Néprajzi Múzeumba kerülve a feldolgozatlanul maradt - és nyugodtan mondhatjuk: egyedülállóan gazdag - régi finnugor gyűjtemények: REGULY ANTAL, PÁPAI KAROLY, PÁPAY JÓZSEF, MUNKÁCSI BERNÁT, JANKÓ JÁNOS és mások anyagának közzétételére és feldolgozására kötelezte el magát. Ennek eredményei a REGULYra, és újabban a JANKÓra vonatkozó publikációk. Finnugor témában írta meg kandidátusi disszertációját (Az obi-ugor népek anyagi kultúrája a 19. században) és akadémiai doktori értekezését is (Uralisztikai etnológiai tanulmányok). Az obi-ugor népekkel foglalkozva kutatásai végül általános észak-eurázsiai távlatúakká bővültek: a zsákmányoló kultúra, a rénszarvastartás, a nomadizálás, a vi-