Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Begovácz Rózsa–Huszár Zoltán: Köszöntjük a 80 éves Dankó Imrét

Begovácz Rózsa - Huszár Zoltán: Köszöntjük a 80 éves Dankó Imrét 289 Szervezet, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója lettem. Pécsett figyelmem a délszláv kutatások, az interetnikus kapcsolatok felé fordult. Ebből a szempontból igen jelentősnek tartom jugoszláviai tanulmányútjaimat s azokat a személyes kapcsolatokat, amelyeket ezen tanulmányutak során létesítettem (M. Gavazzi, S. Zecevic, D. Maslovaric, R Tomic, M. Filipovic, M. Grbic kollégákkal és még másokkal.)." Pécsett erősödött föl bolgár érdeklődése is, ami aztán a siklósi várban rendezett bolgár kiállítás révén konkrét formákat is öltött, további tanulmányutakhoz vezetett. Pécsi múzeumigazgató korában lett tagja az ICOM Magyar Bizottságának is. Ezen minőségében vett részt 1967-ben Moszkvában, ill. az akkori Leningrádban megrendezett ICOM kongresszuson, ahol a szentpétervári Ermitage-ban angol nyelvű muzeológiai tárgyú előadást is tartott. Érdekes módon ezen a szentpétervári kongresszuson adódott lehetősége arra is, hogy korábbi angol kapcsolatait felújítsa, hogy vezető angol muzeológusokkal kerüljön kapcsolatba (A. Digby, J. Patterson, G. Jenkins, D. Proctor, hogy csak az ismertebbekkel említsük.) A pécsi évek alatt kezdett behatóbb módon, tudományos igénnyel elvi és gyakorlati muzeológiai kérdésekkel foglalkozni. A kiállítási tématervek kidolgozását, a forgatókönyvek megírását, a kiállítások fizikális megrendezését is tudományos munkának tartotta, és úgy gondolta, hogy sokat tett azért, hogy mások, a művelődésügy vezetői, de a különböző tudományágak is annak tudják, tartsák e munkát. Ennek ellenére, számára is és a közvélemény számára is mindjobban nyilvánvalóvá vált, hogy elsősorban etnográfus, hogy néprajzos-muzeológus. Ennek a felismerésnek a jegyében folyamodott 1962. szeptember 1-én a MTA Tudományos Minősítő Bizottságához, hogy az úgynevezett önálló aspirantúrára vegyék fel. Kutatási témaként a társadalmi-történeti szempontú néprajztudomány változásvizsgálati, tehát életmód-kutatási részét választotta. Hároméves önálló aspirantúrája alatt - tudományos vezetői Ortutay Gyula és Tálasi István voltak - az előírt kandidátusi vizsgákat letette, disszertációját elkészítette. Megvédésére (opponensek: Barabás Jenő és Hoffmann Tamás) 1967. június 2-án került sor. Vagyis pécsi évei alatt készült fel a kandidatúrára, jelezve, hogy a pécs-baranyai sokoldalú, sokféle, egyszerre több helyszínen folytatott muzeológiai szervező, irányító munka mellett a tudományos tevékenységgel sem hagyott fel, sőt, lehetőségeit kihasználva a tudományos pályán jelentős előrehaladást tett. Munkáját sok elismerés érte, de a Pécsről származó, az ottani munkásságát értékelő elismerései, kitüntetései közül legszívesebben az 1982-ben, 60 éves korában megkapott Baranyáért Emlékéremre emlékezik és büszke. De különösen fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy pécsi munkálkodása alatt számos barátságot kötött az intézményen belül és kívül. Ezek közül a barátságok közül több ma is élő kapcsolat. Munkatársi, baráti kapcsolatait az is erősítette, hogy sem közvetlen, sem korábbi elődeit, a múzeum volt munkatársait, a pécsi-baranyai tudományos és közművelődési élet szereplőit megbecsülte, munkásságukat tisztelte. A JPM 60 éves jubileuma jó alkalom volt arra, hogy elismeréssel és tisztelettel emlegessék a pécsi múzeumügy legkorábbi szereplőit, Horváth Antalt, Igaz Lajost, Juhász Lászlót, Majorossy Imrét. Dombay Jánosnak emlékművet, Baksay Sándornak és Kiss Gézának emléktáblát állíttatott. Hivatali elődje, Papp László nyugdíjazása után is rendszeresen folytatta mohácsi csatatéri ásatásait, amelyeket Dankó minden esetben támogatott. Úgy érezte, hogy munkatársai is meg voltak vele elégedve, valószínű legfőképpen azért, mert nem kívánt soha se beleavatkozni munkájukba, „hagyta őket dolgozni", ahogy mostanában jellemzik ezt a vezetői magatartást. Nem állíthatjuk, hogy munkája során nem érte néhány rosszindulatú gáncsoskodás is. De hamar túl tette rajtuk magát és gyorsan, minden zavar nélkül folytathatták a közös munkát. A 'közös munka' kifejezésen volt a hangsúly. Azaz mindent összevetve, közel negyven év távlatából Dankó Imrével beszélve soha sem mulasztja el megemlíteni, hogy Pécsen, Baranyában jól érezte magát, sokat fáradozott - nem is eredménytelenül - a város és a megye tudományos élete, közművelődési helyzete, muzeológiai viszonyai fejlesztése érdekében. További jó egészséget és munkát kívánunk! Irodalom Dr. Dankó Imre önéletrajza (kézirat) Néprajzi Lexikon I. Budapest, 1977. Dankó Imre munkái az alább felsorolt repertóriumokban találhatók: Nagy Jenő: Dankó Imre munkásságának repertóriuma 1944-1996. Debrecen, 1997. 1. számú pótfüzet Dankó Imre munkásságának repertóriumához 1997-1999. A Déri Múzeum Baráti Köre. Debrecen, 2000. 2. számú pótfüzet Dr. Dankó Imre 2000-2002. évi munkásságának bibliográfiája, /megjelenés alatt/ A szerzők címe - Anschrift der Verfasser: Begovácz Rózsa néprajzi osztályvezető H - 7621 Pécs Rákóczi u. 15. Huszár Zoltán megyei múzeumigazgató H - 7621 Pécs Káptalan u. 5.