Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban

210 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Dosli su ti gosti." „Kakvi gosti?" „Andelki Bozji." Rame na ramence, Vu ramenski cirkvici, Z modrem vapnom vapnena, Zutom svecom pasana, Nutri je zlat oltarek, Pred njim kleci mladi mesnik, On Boga moh. Kad bi rad Mariju zgledat, Ogledal se na cirkvena vrata, Tam Marija na goli koleni kleci, Zofkojr'a/ce, Zofko place, Sive suze stace, Pokorom menj a lica Как ti vinska jagodica. „O, Majka Marija, Kaj je vam? Kaj vi tak zufko javcete? Zufko placete, Pokorom menj ate lica, Как ti vinska jagodica." „A kaj bi me nej bilo! Denes je trejti dnevek kak sem Kaj ne vidla svega Sina Jezuseka. " „Hote vi, stanite mi na mu desnu ruku, Glednite si vi soncenomu sudu, Tam glejte vu dvanajst grobov, Trinaesti je Bogosévá Sina Jezuseka." „A moj Sin Jezusek, de si ti bil? Denes je trejti denek как sem ja tebe ne vidla!" „Majka ma Marija, Ja sem tam bil de se blago deli." „A moj Sin Jezusek, Kaj su tebi podelili?" „Majka ma Marija, Meni su podelili sega sirokoga sveta Kaj bom znim viadal i kraluval." Bog na se veké vekov. Amen. Adatközlő: GYURICZ Borbála, Semjénháza Gyűjtötte és fordította: FRANKOVICS György

95 Nos, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a fenti sorok egyértelműen a világegyetem újrateremtésére utalnak. A zalai horvát imádság egyértelműen közli, hogy Jézus a világegyetem ura, míg a Dráva menti horvátoknál Jézus, mint világos lélek, a test és a megváltás ura lett, azaz Fény-Krisztusként jelenik meg.

96 A fenti imádság Jézus megsebzett (tehát vérző) testének a mezőnek és a hegynek való „áldozásáról", illetve átadásáról szól, amire azért kerül sor, hogy ily módon biztosítható legyen - az imádságban ki nem mondott - bőséges termés elérése és a kozmikus rend helyreállítása. Isten adott kulcsokat közli a Mura menti horvát paraliVendégeid jöttek. " „Minő vendégek?" „Isten angyalai." Váll a vállhoz, A vállak templomában, Kékes mésszel kimeszelten, Sárga gyertyával körbevontan, Benne arany oltár, Előtte térdel az újmisés, Istent imádja. Amikor Máriára szeretne tekinteni, Tekintetét a templom ajtajára veti, Ott Mária mezítelen térdére borult, Keservesen jajgat, Kétségbeesetten sír, Szürke könnyet hullajtja, Gyötrelmében arca színe váltakozik, Mint a szőlő szemecskéje. „O, Anyám Mária, Mi van magával? Miért jajgat oly keservesen? Sír keservvel, Bánattól változik arca színe, Mint a szőlőszem." „Jobb, ha nem is lennék! Harmadnapja immár, Hogy nem láttam Fiamat Jézust. " „Jöjjön, álljon а jobb kezemre, Vesse tekintetét napnak ítélőszékére

x Ott nézze a tizenkét sírt, A tizenharmadik Isten Fiáé Jézusé. " „Óh, Fiam Jézus, hol jártál? Ma van harmadik napja, hogy nem láttalak!" „Anyám Mária, Én ott voltam, hol kincseket osztanak." „Fiam Jézus, Neked mit osztottak?" „Anyám Mária, Nekem az egész széles világot osztották, Hogy vele uralkodjak és királykodjak." Isten mindörökké. Amen.

94 turgikus szövegsor. Miért kapja Jézus a kulcsokat, melyeket ő tudvalevően szent Péternek adott tovább? Esetünkben minden kétséget kizáróan égi kulcsokról van szó, melyek az egek, mennyek kapujának, illetve ajtajának kinyitására szolgálnak. A mennyország kulcsával kinyitott kapun keresztül juthat be a lélek a mennyországba. A mennyei kulcsok átadásának motívumának párhuzamai a keleti-szláv népek rítusénekeiben is kimutathatóak. A szentek tavasszal velük nyitják ki az ég kapuit, hogy eső, harmat hulljon a földre, a bőséges termés előidézése céljából.