Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban

Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban 201 ságos tájékozódásának meghatározására szolgál. Az isteni védelmezők ellenőrzése alá vont tér szükséglete ily módon nyilvánul meg. Ezt követően helyezkedik el a vad, a bizonytalan tér, amely a khtónikus világ előterének tekinthető. Abban, az emberre nézve, nemcsak az ott lévő vadállatok, hanem a különböző démonok is veszélyt jelentenek. Szembetűnő a teljes tér - a látható és láthatatlan - horizontális és vertikális tekintetben való megvalósításának a szüksége, mégpedig a kozmikus biztonság elérése céljából. Az ember a kultúra rendszerével saját világát „bezárta", ámde a túlvilággal, benne az ősökkel, valamint az istenekkel megvalósította a kommunikáció állandósult formáit, és ezáltal az emberi szellem az egész kozmoszt befedte

43

. A két említett világ határa az archaikus népi imádságokban a mező, a hegy, s mint látni fogjuk a későbbi szövegekben a zöld rét, vagy a bekerített kert, amely egyúttal berendezett, szervezett és látható térnek tekintendő. Abban meg templom áll, s benne az isteni védelmezők, leginkább szentek vagy papok szentmiséket tartanak. Az emberi szellem, mint az az apokrif szövegekben egyértelműen kimutatható a „széles nagy világot" (olvasata: kozmosz) befedte, és megvalósította az Istennel, Szűz Máriával és a szentekkel, valamint az ősökkel az állandósult kommunikációt, minek következtében ez utóbbiakat az ima segítségével a pokolból, illetve a tisztító tűzből kimentheti. Az archaikus népi imádságokban a hegy

44 és a mező meghódított térnek tekintendő, amelyet legelőször az Istenanya, jelesül Szűz Mária „hódít" és „szervez" meg, ugyanis azt „ellenőrzése" alá vonja, lépteivel megszenteli, és azon kultúrnövények: búza és szőlő terem, majd a továbbiakban az ember az ilyen teret „sajátjának" tekinti. Értelemszerűen tehát az ember csak védett, egyúttal megszentelt téren folytathat eredményes földművelést. Azonban, a saját és az idegen tér határa az ember számára veszélyesnek

45 tekinthető, mert annak szervezett világába betörhetnek a más világ tisztátalan és kaotikus erői. A káosz uralma alatt lévő térben örök csend honol

46

, és ezért a vele szembeni egyik határt a „hangos várfal" képezheti

47

. Az archaikus népi imákban hangos „várfalnak" tekintendő Mária jajgatása, sírása - egyúttal a temetkezési szokásokra is utalva -, a kakas kukorékolása, valamint a szokások gyakorlatában vihar esetén a harangok zúgatása. A ráolvasókban a magas helyeket a horizontális tengely tekintetében, mint messzit, mélyet, ám vertikális síkon magasként, szociális értelemben pedig idegenként kell értelmezni, amelyek lehetnek: hegy, kő, sziklafal, fa, erdő, csúcsok, meredek oldal. A nyitott tér ismérvei meszszi, széles, idegen, amely lehet: mező, rét, út, völgyek, világ, idegen országok

48

. Természetesen, mindezek a megállapítások a ráolvasókra, valamint a velük kapcsolatos archaikus imádságokra is vonatkoznak. Az imádságokban különböző színszimbólumok jelentkeznek, mint pl. pirosló búza, sárga búza, fehér búza, piros bor, fekete szőlő, stb. A piros színnek a ráolvasó szövegekben, az archaikus népi imádságokban és általában véve a tradicionális kultúrában meghatározó szerepe van. Kettős megvalósulás mutatható ki általa, egyrészt, mint a fehér/piros kettős pár ellentétes tagja; ebben a funkciójában a „piros" hasonlóan egy sor színnel és azok árnyalatával helyettesíthető, így a sárgától a barnáig. Másrészt a piros színben a két ellentétes alap pár találkozik a fehér /fekete, amilyenek a közismert hármas fehér-piros-fekete színek.

49 A horvátok és szerbek agrárszokásaiban a piros színnek meghatározó szerepe van: amikor a szántóvető tavasszal vagy ősszel először indul szántani az ökrök szarvaira piros gyapjúfonalat köt, vagy amikor a vetést megkezdi, jobb kezének középső ujjára piros cérnát köt, s le nem veszi arról, míg az magától le nem esik.

50 A hazai Dráva menti horvátoknál a húsvét harmadnapján történő gyomirtást - tüske és konkoly - az eladólányok és a fiatalasszonyok piros ingujjba („rukavi") öltözve végezték.

51 Búzaaratáskor a három szál búzát piros színű fonállal kötik meg, és piros színű virágot kötnek bele.

52 A szerbiai Pomoravljeban az aratás végére meghagyott marok búzát, amit „isten szakállának" („na boga brada") neveznek, piros fonállal átkötik, virággal díszítve némán viszik a szérűbe.53 A piros szín a tűz, a vér színe, és sok nép számára az első szín, mert az legmélyebben az élet princípiumával van kapcsolatban. Gyakran kapcsolatba hozható a beavatási halállal.

5i Jézussal kapcsolatosan a szín jelképek nem véletlenül kerültek be az archaikus népi imádságokba, hanem meghatározott összegfüggésben és funkcióban. Pretesku ti muku terpis Nagyon nehéz kínokat szenvedsz Jezusek se rodil V Betlehemu varosu, Stvoril nebo i zemlu, Dal je cloveku dusu i telő. Zidovi su za njega zeznali, Tesku moku su mu zavdali Bicom bicuvali, S trenjem krunili, Negve svete joci pluvali. Pak su ga pelali A kis Jézus megszületett Betlehem városában, Megteremtette az eget és a földet, Testet és lelket adott az embernek. Hollétét a zsidók megtudták, Nehéz kínzásnak vetették alá Ostorral ostorozták, Tövissel koronázták, Szent szemét leköpdösték. Aztán elvezették