Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Természettudományok - Muskovits József–Hegyessy Gábor–Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae)

Muskovits József, Hegyessy Gábor, Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez 17 Magyarország díszbogár-faunájából törlendő fajok [Dicerca {Ar

gante) moesta (FABRICIUS, 1794)] - fenyődíszbogár Euroszibériai elterjedésű, felül bronzos, alul bronzvörös színű faj, amelynek felületén gyakran finom fehéres vagy szürkés színű bevonat van. A szárnyfedők vége erősen ívelt, csúcsuk megnyúlt. Hossza: 12-19 mm. Egyetlen ismert példánya Fonyódról került elő, és Kanabé Dezső gyűjteményével került az MTM gyűjteményébe. Sajnos előkerülésével kapcsolatban közelebbi adatot nem tudunk. Behurcolt példánynak tartjuk, mivel további példány azóta sem került elő. Megjegyezzük, hogy Horvátországban, a tengerparti fenyvesekben nem ritka. KASZAB (1940) Fonyódról említi. [Buprestis (Cypriacis) splendens FABRICIUS, 1774] ragyogó díszbogár Európai elterjedésű, 18-28 mm hosszú, reliktum-faj, amely mindenütt rendkívül ritka, és egész Európában csak szórványosan fordul elő. Egyszínű zöld, de a szárnyfedők varrata és oldalszéle gyengén rézvörös, rajtuk négy hosszanti borda van. A lárvák erdeifenyőben (Pinus sylvestris) élnek. Egy példánya megtalálható az MTM gyűjteményében, a következő felirattal: „Szeged, Tisza part, homok, 1927.03., Stiller Viktor". A lelőhelycédulán található korai gyűjtési időpont alapján az a véleményünk, hogy ez a példány importált fával kerülhetett Szegedre. Legközelebbi biztos lelőhelye Erdélyben van: Herkulesfürdő. KASZAB (1940) Kőszegről említi. A kőszegi gimnázium régi bogárgyűjteménye több, biztosan tévesen kőszegi származásúnak tartott fajt is tartalmazott, ezt már CsiKI (1941) is megírta. Kőszeget mi téves lelőhelyadatnak tekintjük. [Phaenops knoteki REITTER, 1898] - Knotek-fürgedíszbogár Közép-európai-balkáni elterjedésű, felül fémfényű sötétkék, alul feketéskék, vagy zöldesfeketés színű, 7-10 mm hosszú faj. Az előháton a pajzsocska előtt harántráncok vannak. A lárvák jegenyefenyők (Abies alba) törzseiben, vastagabb ágaiban élnek. Horvátországban, a Velebit hegységben és a Kapella hegységben igen gyakori, közönséges. Magyarországról csak egyetlen példánya ismeretes, amelyet régen, Isaszegen gyűjtöttek, ahová minden valószínűség szerint importált fával kerülhetett. A példány ma is megvan az MTM gyűjteményében, sajnos az „Isaszeg" feliraton kívül semmilyen más adat nincs a bogár alatti cédulán. KASZAB (1940) is csak Isaszegről említi. [Anthaxia lucens KÜSTER, 1851] - fényes virágdíszbogár Pontomediterrán elterjedésű faj, hossza 6,5-9,0 mm. A szárnyfedők bíborvörösek, a tövüknél háromszög alakú zöld folt található, amely a szárnyfedők első harmadáig terjed. A háromszög alakú foltot körülvevő kékesfekete színű folt hátrafelé kiszélesedve lekerekedik, és csaknem a szárnyfedők csúcsáig terjed. A lárvák különféle gyümölcsfákban fejlődnek. Nagyon hasonlít az Anthaxia candens fajra, olyannyira, hogy COBOS (1986) szerint az Anthaxia lucens az Anthaxia candens-nek az alfaja. KASZAB (1940) szerint Budapesten és Pécelen gyűjtötték, de újabb példány nem kerül elő. Véleményünk szerint a faj nem él Magyarországon. A Pécelen gyűjtött példány megvan az MTM gyűjteményében, (a bogár alatti cédula felirata: „06.30., Gammel"), de mi azt az Anthaxia candens egy kis példányának tartjuk. [Anthaxia (Haplanthaxia) rossica DANIEL, 1903] orosz virágdíszbogár Kelet-európai elterjedésű, 4,5-5,0 mm hosszú faj. A hímek szárnyfedői aranyoszöldek, a nőstényeké aranyosbíborosak, fényesek. A fej és az előhát zöld színű, az előháton két, nem nagyon szembetűnő, sötétebb foltocska van. A lárvák tápnövénye nem ismert. KASZAB (1940) )r

Anthaxia Horuáthi sp. nov." néven új fajt írt le 1 hím és 2 nőstény példány alapján (lelőhelyük: „Budapest, Rómaifürdő, 1910. X. 10., leg. Dr. G. Horváth"). Véleményünk szerint a cédulákra írt feltűnően késői időpont („1910. X. 10.") már eleve kizárja, hogy a szabadban találták ezeket. Valószínű, hogy az illető példányok nem Magyarországról származnak, hanem külföldről véletlenül, vagy szándékosan fával behozott, és itthon kinevelt példányok lehetnek. Az MTM gyűjteményében megtalálható két példányt megvizsgálva az a véleményünk, hogy ezek valójában az Anthaxia rossica fajhoz tartoznak, amely szintén új faj lenne Magyarország faunájára nézve, ha a gyűjtött példányok biztosan itt éltek volna. Az eltelt közel 100 év óta sem kerültek elő újabb példányok! Persze, azért nem teljesen kizárt, hogy ez a faj mégiscsak előfordul valahol Magyarországon is, mivel Erdélyből több példány is megtalálható az MTM gyűjteményében. [Anthaxia (Melanthaxia) sepulchralis (FABRICIUS, 1801)] - hegyi virágdíszbogár Nyugat-mediterrán elterjedésű, 5,0-7,5 mm hosszú faj. Felül fekete, ritkábban feketésbronz vagy kékesfekete színű, alul bronzos fényű fekete. A fejtető a szemek között keskeny, a fej szőrözött, az előtörőn nincsenek bemélyedések. A pajzsocska kissé hosszabb, mint amilyen széles. A lárvák erdeifenyő (Pinus sylvestris) és más fenyőfajok (Pinus halepensis, P uncinata) ágaiban élnek. KASZAB (1940) Pécsről említi, és feltehetően Kaufmann adatát vette át. KAUFMANN (1914) több díszbogár-faj teljesen valószínűtlen előfordulását közölte Pécsről és környékéről, mi ezt is a téves adatok közé soroljuk. Legközelebbi biztos lelőhelyei a Kárpátok területén találhatók, de ott sem gyakori. [Meliboeus episcopalis (MANNERHEIM, 1837)] - keleti tompadíszbogár Pontomediterrán elterjedésű, 6-7 mm hosszú, bíborvörös vagy rézvörös színű faj. Az előtör oldalpere-