Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Surján Miklós: Bibliával a gettóba. Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete

Surján Miklós: Bibliával a gettóba -Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete ­155 kedett, gyermekei az iskolai évkönyvek tanúsága sze­rint katolikusok voltak. Nagyon későn nősült, talán negyvenes éveinek a vége felé. Idősebbik gyermeke Re­náta (az iskolai évkönyv Ruth-ként is említi) a Kereske­delmi Leányközépiskola növendéke, 1943/44-ben har­madikos. (18) A kisebbik, Mihály 1943/44-ben a Pius Gimnázium I. A. osztályos tanulója. (Az évkönyv sze­rint keresztneve Miksa.) (19) A holocaustot sajnos egyi­kük sem élte túl, nevük a Könnyek könyvében olvasha­tó. (50) Az idősödő, a negyvenes években már nyugdíjas bányatisztviselő különös ember volt, Achátz szerint a legkülönösebbek egyike, akit valaha ismert. Nappal aludt, éjszaka az erdőt járta. Kirándulásaiból gyakran egy kosár földdel, benne valamilyen erdei virággal tért haza, ami gyűjteményéből még hiányzott. Mátyás Flóri­án utcai egyemeletes házának (feltehetően a mai Hu­nyadi u. 46.) a Péter utcáig felnyúló meredek kertje te­le volt a Mecsekre jellemző botanikai különlegességek­kel. Könyvtárából még a legközelebbi barátainak sem adott soha semmit se kölcsön. (16) Lénárt Franciska tanítványai között is volt egy kislány, akit különösen kedvelt: a József utcában lakó Reichmann Zsuzsa. Gyakran beszélgetett vele, elhívta magához, könyveket ajánlott olvasásra. О is a holocaust áldozata lett.(20) Utoljára maradt az időben első pécsi barátnő. Neki egy külön fejezetet kell szentelnünk. Dr. Rosenspitz Berta Lenkei Lajos, a Pécsi Napló főszerkesztője „40 év Pécs életéből" című, 1922-ben megjelent könyvében így em­líti: ,Дг orvostudományok Pécsett való állandó fejlődé­sének beszédes bizonyítéka, hogy egyik első vidéki város volt Pécs, ahol rövid időközben két női orvos mert letele­pedni: Rosenspitz Berta dr. és Greiner Gizella dr., akik számottevő klientúrára tettek szert és lelkiismeretesség és hozzáértés szempontjából minden összehasonlítást el­bírnak."(21) László Károly pedig, a Svájcban élő pszi­chiáter és műgyűjtő így villantja fel alakját: ,Дг egyik házból olykor-olykor kísérteties jelenség tűnt elő, egy idősebb apáca, lengő fátyollal és lázasan fénylő szemek­kel, mintha éppen látomása volna: dr. Rosenspitz Berta zsidó gyermekorvosnő volt ez a tünemény, akinek saját elmondása szerint egy nap maga Krisztus jelent meg, személyesen. Ezután belépett egy szerzetesrendbe és né­hanapján végiglebegett fátylával a pécsi utcákon. Mivel a katolikus egyház védelme alatt állt, nem került Ausch­witzba és nem gázosították el. így hát élete során még egy második csoda is megtörtént vele." (22) Kaposvárott született 1880. okt. 22-én (15) egy hétgyer­mekes tisztviselő család ötödik gyermekeként. Édesap­ja hívő zsidó volt, gyermekeit is vallásos szellemben ne­velte. Kaposvárott érettségizett 1900-ban, majd beirat­kozott a budapesti egyetem orvosi fakultására - két év­vel azt követően, hogy az a nők számára is megnyitotta kapuit. Tanulmányainak végeztével 1905-ben Pécsre költözött, s a Pécs Városi Közkórház orvosaként kezdte meg pályáját. 1909-ben а В belgyógyászati osztály má­sodorvosa volt. (23) Még harmadéves korában ismerte meg jövendő férjét, Pogány (Peller) Gyulát, az 1880. aug. 20-án Lembergben született későbbi vasúti mérnö­köt, de csak 1910-ben házasodtak össze, amikor Po­gánynak is sikerült állást kapnia Pécsett. Minthogy fér­je nem volt hívő, csak polgári házasságot kötöttek. A Rét u. 4. sz. alatti szolgálati lakásból (24) új lakásba költöztek, a Rákóczi u. 38. sz. alá, valahol a mai Megyei Bíróság épületének a helyén. (25). Nagy ház lehetett, mert a házaspáron kívül ott laktak a doktornő nővérei is, egy lakrészt pedig albérletbe is kiadtak. Ma már kideríthetetlen, hogy mikor, mi módon ismer­kedtek össze Lénárt Fanciskával, tény azonban, hogy 1920 tavaszán a fiatal tanárnő már nála lakott (15:57), s Rosenspitz Berta önéletrajza szerint ott is maradt mindaddig, amíg megözvegyült édesanyja Pécsre nem költözött. Az utóbbi közlés valószínűleg nem felel meg a valóságnak, Lénárt Franciska előbb költözhetett el. 1930-ban ugyanis már a Fiume u. 22. sz. házban (26), 1935-ben a Heim Pál utca l-ben (5), 1941-ben a Papnö­velde u. 8-ban (10-ben?) lakott (27). Achátz Imre úgy emlékszik, hogy csak a Papnövelde utcai lakásban élt együtt Lénárt Fanciska az édesanyjával. Ezt látszik megerősíteni a személyi lap egyik bejegyzése is: A 19.663/1937. sz. határozat alapján 1937. máj. l-jétől 50%-os, azaz havi 6.- P családi pótlékot kapott édesany­ja után, aki tehát feltehetően abban az évben jött Pécs­re. Az orvosnő férjével igen jó házasságban élt. Gyermekük sajnos nem lehetett. „Férjem nagy intelligenciájú, ter­mészettől fogva nemes lelkű, az igazságot öntudatlanul szomjazó ember volt, aki titokban igen sok jót tett. Olaszországba a művészetek iránti rajongó szeretete vitte majdnem évről-évre. Rendesen egyedül ment, mert engem nagyon kifárasztott az út" - írja önéletraj­zában (15:34) majd elbeszéli, hogy 1918 vagy 1919. évi utazása során férje egy zarándokcsoporthoz csatlakoz­va bejutott a pápai audienciára. A pápa személye igen nagy hatással volt rá, a találkozás lelke mélyéig meg­rázta. (Bár az önéletrajz X. Piust említi, ha az évszám helyes, akkor csakis XV Benedekről lehet szó, 1914 után már ő ült a pápai trónon. De sokkal valószínűbb, hogy rosszul emlékszik az évszámra, s férje még X. Pius pápasága idején járt Rómában. Hiszen aligha hihető, hogy a háború alatt, netán az olasz hadüzenetet köve­tően nyílott volna lehetősége a római útra.) Másnap ugyanezzel a csoporttal részt vett a Szentatya miséjén. Ott történt, hogy - talán vélt illendőségből, talán tiszte­letből - ő, a zsidó, addig nem hívő ember megáldozott. Ettől a naptól kezdve Pogány Gyula más ember lett. A vidám, mindig jó kedélyű emberből csendes, befelé for­duló személyiség, akinek egyetlen vágya volt: megke­resztelkedni. Nem sokkal ezután Pogány súlyosan megbetegedett. Bal veséjén hatalmas rosszindulatú daganat keletke­zett, amit azonban csak későn fedeztek fel. A szerb megszállás és a demarkációs vonal okozta közlekedési

Next

/
Oldalképek
Tartalom