Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Surján Miklós: Bibliával a gettóba. Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete

Bibliával a gettóba - Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete SURJÁN MIKLÓS Gyakran, sok helyütt idézték már a Talmudból azt a mondást, hogy aki egy embert megöl, egész világot pusztít el. Századunkban sok millió világ pusztult el értelmetlenül, közöttük számtalan szép világ. Lénárt Franciska pécsi tanárnő halálával minden bizonnyal egy nagyon szép világgal lettünk szegényebbek, mi pécsiek elsősorban. Ezt a világot - de legalább is töredékeit - szerettem volna újra felfedezni. Egy győri tudós: Bay Ferenc (1904-1975) Jóllehet kutatásom tárgya - Lénárt Franciska - életének második, nagyobb részét, összesen 27 évét Pécsett töltötte, most elsőként mégis Győrrel, pontosabban egy győri személlyel kell megismerkednünk. Egy olyan férfit kell most bemutatnom, aki minden bizonnyal jelentős szerepet töltött be - nevezzük egyelőre így - a tanárnő - életében, s akinek köszönhetően maradt fenn az a néhány dokumentum, ami kutatásom megkezdésére inspirált. Dr. Bay Ferencről van szó, a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár egykori igazgatójáról. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy valóságos polihisztor volt, emellett igen értékes, színes, felettébb vonzó egyéniség. (1) 1904-ben született Győrszigetben. Győrött tanult, a Szent Benedek-rendi gimnáziumban. 1922-ben beiratkozik a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Egyelőre kiderítetlen, hogy miért, de az egyetemet nem Pesten, hanem Pécsett fejezi be: 1928. márciusában veszi kézhez az Erzsébet Tudományegyetem államtudományi diplomáját. Még ugyanebben az évben elhelyezkedik a könyvtári szolgáltatásokat is nyújtó városi levéltárban - levéltárosként. Érdeklődése ugyan inkább a könyvtári munka felé irányította volna, de arra akkor nem volt lehetőség. 1933-ban már szakképzett főlevéltáros, 1935-ben tb. főjegyző, az összevont intézmény vezetője. A háború utáni években a közigazgatás különféle területeire vezénylik, majd városi művelődési vezető. 1950-től az önálló városi könyvtár vezetője, 1952 őszétől az akkor alakult Megyei Könyvtár első igazgatója nyugdíjba vonulásáig, 1964-ig. Kora ifjúságától foglalkozott zenével. Bár igazolhatóan csak három évig tanult zongorázni - zeneszerzői tanulmányairól pedig egyáltalában nem tudunk - magas fokon játszik zongorakísérőként éppúgy, mint önálló előadóként, s emellett zenét szerez. Főleg az 1920-as években komponál. Fennmaradt művei között klasszikusok verseire írt dalokat, misét és egyéb egyházzenei műveket, valamint egy egyfelvonásos operát is találunk. Hadd említsem meg - a későbbiek okán - azt a szerzeményét, melynek kottája sajnos nincs meg, a Lussinói emléket. Hogy számára a mű igen sokat jelent-hetett, mi sem bizonyítja jobban, hogy még a 60-as években is eljátszotta meghitt baráti társaságban. (Lussino egyébként - mai nevén Losinj - az Adriai tenger egyik szigete: a Kvarner-öbölben, a Ráb sziget szomszédságában található.) Életrajzírója, Mónus Imre biztos benne, hogy ez a mű egy gyengéd viszony hatására keletkezett. Amikor Bay arról beszélt neki, hogyan hatott rá a múzsa e mű létrejöttekor, egészen átszellemült. (2) Bay Ferencet zenei szervezőként s főleg zenekritikusként is ismerték. 1937-től a Győri Nemzeti Újság zenekritikusa, később a Kisalföldbe is irt kritikákat, zenei tárgyú cikkeket. Sokat járt Pécsett. Mónus Imrének gyakran szóba hozta kedvelt városát. Mónus úgy emlékszik rá, hogy Bay hévizi gyógykezelései alatt fel-felkereste Pécset, ahol több barátja is volt. (2) Anyanyelvén kívül öt nyelvet ismert. Már elemistaként beszélt németül, a gimnáziumban latint, görögöt és franciát tanult. Az angolt s a számára legkedvesebb nyelvet, az olaszt magánúton sajátította el. Gyakran és szívesen utazott külföldre. 1936-ban a göttingeni egyetemen tölt néhány hónapot. Életrajzírója szerint „a világhírű egyetem jogi fakultásán Faluhelyi Ferenc egyetemi professzor tanársegéde, itt a nemzetközi joggal és az ezzel kapcsolatos dunavölgyi kérdésekkel foglalkozik". (A tanársegédi voltára vonatkozó állítás erősen vitatható, az azonban nem kétséges, hogy ismerte a pécsi professzort.) 1937-ben Olaszországban, főképp Rómában tölti tanulmányútját. Gyakran megfordul Párizsban, s egyik megőrzött útlevele tanúsága szerint járt Bulgáriában, Isztambulban s Palesztinában is. Irodalomtörténeti és helytörténeti tevékenységet folytat. Az Officina Kiadó gondozásában három könyve is megjelenik: 1941-ben a „Napoleon Magyarországon", 1943-ban az „1848/49 a korabeli napilapok tükrében", s 1942-ben kritikusai szerint talán legszebb műve, a Vihar Paris felett, melyet Gianfranco Penso feljegyzései alapján állított össze a francia forradalomról. Könyvet ír a győri Lloyd történetéről, s cikkek, tanulmányok sorát közlik különféle periodikumok.