Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Természettudományok - Muskovits József–Hegyessy Gábor–Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae)

14 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ték, például már a XIX. századból, Frivaldszky Imrétől is van egy példány az MTM gyűjteményében („Buda" felirattal, de év nélkül), és biztosra vehetjük, hogy csak a későbbi időpontban történt fajleírás miatt maradt ki KASZAB (1940) fajlistájáról. Előfordulását a hazai szakirodalomban először SOMORJAI (1983) közli Hortobágyról és Kunmadarasról. Lampra dives GUILLEBEAU, 1889 - nyírfa-tarkadíszbogár Palearktikus elterjedésű, 12-16 mm nagyságú, fémeszöld színű faj, a szárnyfedők oldalszéle vöröses, a szárnyfedőkön kékesfekete színű foltok vannak. A lárvák füzekben {Salix sp.) és nyírfákban (Betula sp.) fejlődnek. Magyarországon a szórványosan előforduló, ritkább fajok közé tartozik. KASZAB (1940) egyáltalán nem említi, lelőhelyeit minden bizonnyal a Lampra decipiens MANNERHEIM fajnév alatt közli a Lampra mirifica adataival együtt. A TMT gyűjteményében megtalálható legrégebbi hazai datált példány alatt a „Bonnya, Somogy m., 1944.06., Apt Ödön" feliratú cédula található. Lampra mirifica MULSANT, 1855 - szilfa-tarkadíszbogár Palearktikus elterjedésű, 7-14 mm nagyságú, fémeszöld színű faj, a szárnyfedők oldalszéle szélesen rézvörös, a szárnyfedők felületén elszórtan fekete foltok vannak. Eléggé hasonlít az előző fajhoz, de a pajzsocska és a csápízek különbsége alapján attól jól elkülöníthető. A lárvák szilfákban (Ulmus sp.) élnek. Magyarországon sokfelé megtalálható, helyenként még gyakorinak is mondható. KASZAB (1940) ezt a fajt egyáltalán nem említi, lelőhelyeit minden bizonnyal a Lampra decipiens MANNERHEIM fajnév alatt közli a Lampra dives adataival együtt. Ezt a fajt már régebben is sok helyen gyiljtötték, a legrégebbi datált hazai példánya a TMT gyűjteményében „Őszöd, 1896.07.20., Ehmann" feliratú cédulával található. Palmar festiva (LINNAEUS, 1767) - boróka-tarkadíszbogár Holomediterrán elterjedésű, 6-11 mm hosszú faj. Az előhát élénk fémfényú zöld színű, kétoldalt egy-egy kerek, sötétibolya színű folt díszíti, a zöld szárnyfedőkön tipikus esetben 6-8 kerekded, feketéskék színű folt van. A lárvák borókában {Juniperus sp.) élnek. Magyarországon rendkívüli ritkaság, legelső példánya a barcsi borókásból került elő („Darány, 1999.06.28., leg. Muskovics András"), előfordulását a hazai szakirodalomban MUSKOVITS (2001) közli. A rákövetkező évben meglepően sok példányát sikerült megfigyelnünk ugyanazon a lelőhelyen, de sajnos még abban az évben a borókás csaknem teljesen leégett, és ennek következtében drámaian lecsökkent a 2001-ben megfigyelt imágók száma. KASZAB (1940) hazánkból nem említi, adata szerint legközelebbi lelőhelye a horvátországi Papukhegység. Eurythyrea aurata (PALLAS, 1773) - aranyos díszbogár Balkáni elterjedésű faj, hossza 16-25 mm. A szárnyfedők fémfényű aranyoszöldek, a szegélyük szélesen rézvörös, a lábak és a csápok kékesek. Az egyik legszebb európai díszbogár-faj, amelynek szépsége vetekszik a trópusi díszbogarakkal! A lárvák nyárfákban {Populus sp.) élnek. Magyarországról csak a délen fekvő, Dunamenti puhafaligetekből ismert. KASZAB (1940) még nem említi, noha az első példány már 1940 előtt előkerült („Kalocsa, 1936.07.14., leg. Erdős"), de mivel csak később került be az MTM gyűjteményébe, minden bizonynyal Kaszabnak nem volt róla tudomása. A következő példányt Homoki Nagy István gyűjtötte („Gemenc, 1952.08."). A hazai szakirodalomban elsőként SÁR (1992) említi Kölkedről. Az utóbbi években végzett megfigyeléseink szerint délen, a Duna-menti idősebb puhafaligetekben szerencsére még meglehetősen gyakori ez a nemrég védetté nyilvánított faj. Kisanthobia ariasi (ROBERT, 1858) - Arias-díszbogár Mediterrán elterjedésű, egyszínű zöld faj, hossza 8-13 mm. A lárvák tölgy {Quercus sp.) vastagabb törzságaiban élnek. A kifejlett imágók a bábbölcsőben telelnek át. Elsőként GASKÓ (1975) közli, mint a hazai faunára új fajt, amelynek első példányait 1973 őszén Retezár Imre és Székely Kálmán társaságában, Balatonudvari térségében gyűjtötték. KASZAB (1940) Magyarországról nem említi. Ritka, védett faj. Melanophila acuminata (DE GEER, 1774) - tövises fürgedíszbogár Nagy elterjedésű, palearktikus faj. Fénytelen, egyszínű fekete, 6-12 mm hosszú, a szárnyfedők a csúcson fűrészesen fogacskázottak és egyenként hegyes tövisbe kihúzottak. A lárvák jegenyefenyőben {Abies alba) és erdeifenyőben {Pinus sylvestris) élnek. Magyarországon rendkívüli ritkaság, eddig csak egyetlen példánya ismeretes („Dédestapolcsány, 1997.07., leg. Lantos István"). KASZAB (1940) Magyarországról nem említi, hazai előfordulását még nem közölték. Phaenops formaneki JAKOBSON, 1912 - Formanekdíszbogár Euroszibériai elterjedésű faj, hossza 5,5-8,0 mm. Bronzos-zöld, kék, kékes-zöld színű, a szárnyfedők a hátsó harmadban gyengén kiszélesednek. A lárvák erdeifenyő {Pinus sylvestris), ritkábban feketefenyő {Pinus nigra) ágaiban élnek. Magyarországon kevés helyről és csak néhány példányban gyűjtötték, de úgy tűnik, hogy terjedőben van, ugyanis az utóbbi években egyre több helyen találtuk meg, különösen az alföldi telepített erdeifenyvesekben. Az általunk ismert első adata: „Fenyőfő, 1980.07.20., leg. dr. Muskovits József". KASZAB (1940) egyáltalán nem említi, hazai előfordulását a szakirodalomban még nem közölték.