Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Raýman János: Kiegészítés a szigetvári szükségpénzekhez. A Kátai vendéglő pénzjegye

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve | 46-47 (2001-2002 1119-120 [Pécs, 2003 Kiegészítés a szigetvári szükségpénzekhez. A Kátai vendéglő pénzjegye RAYMAN JÁNOS A Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében korábban bemutattam az általam ismert szigetvári szükségpénz kiadványokról mindazt, amit akkor sikerült összegyűjteni róluk.

1 A feldolgozás azonban csak az első világháború után bekövetkezett szerb katonai megszállás alatt keletkezett kiadványokra vonatkozott, mert Szigetváron a második világháborús pénzhiány is szükségpénzek kibocsátásához vezetett. Az említett dolgozatból megtudható az is, hogy több olyan magánkiadású szükségpénzről, pénzhelyettesítő fizetőeszközről van tudomásunk, amely emlékét csak néhány feljegyzés, vagy gyakran csak a sok bizonytalanságot jelentő emlékezet őrizte meg. Szerencsére időnként a véletlen segít, amikor ilyen feltételezett, létezésében is kétséges kiadvány előkerül és ezzel lehetőséget nyújt a pontos megismeréséhez. Ilyen szerencsés véletlen folytán került elő egy érdekes szükségpénz, a szigetvári Kátai vendéglő egy koronás pénztárjegye. Erről néhai Salamon Béla, szigetvári gyógyszerész visszaemlékezéséből szerezhetünk információkat. A korábban is hivatkozott levelében azt írta, hogy tudomása van arról, hogy Katáinak is volt pénzjegye, de csak hallomásból ismerte, soha nem látta. A levélben később még arról is említést tett, hogy „...1930 körül az öreg Katáitól kértem, de már nem volt neki...".

2 Tehát úgy látszott, hogy Salamon a pénzjegy kibocsátásáról jól értesült, létezését a vendéglős válasza tulajdonképpen elismerte. így Kátai válasza, amely szerint már nem maradt birtokában pénzjegy, kielégítő bizonyítékkal szolgált arra, hogy a feltételezés, a Kátaiféle szükségpénzről nem vitatható, ezért került a feldolgozásba. Igaz, csak mint lehetséges, bizonytalan, eddig le nem írt kiadványként. Az előkerült Kátai-féle szükségpénz az alábbiakban már részletesen bemutatható.

3 Egyszerű egyoldalas nyomtatvány, amelyet a szigetvári „Új Délsomogy" könyvnyomdában nyomtattak. A pénztárjegyen lévő szöveges rész elrendezése és annak megfogalmazása is nagyon hasonlít a nyomda által ugyanakkor saját használatára készített és forgalomba hozott, hasonló célú pénztárjegyhez. Az előoldal minden dísz nélküli, egyszínű vörös alapnyomatot kapott. A szöveg és a keret nyomása egységesen fekete. A szöveget négy oldalról levél mintákkal áttört keret foglalja be. A pénzjegy szövege és annak elrendezése a következő: KÁTAI LAJOS vasúti vendéglője ! SZIGETVÁR ! 1 PÉNZTÁR - JEGY 1 korona Ezen pénztárjegyet korona egy korona értékben beváltom. ::: Az alsó keret alatt „Új Délsomogy" könyvnyomda Szigetvár felírás olvasható. A pénzjegy hátoldala minden nyomtatás nélküli, fehér és üres. A nyomtatványon egyébként sem aláírás, sem bélyegzés, sem sorszámozás nincsen. Pedig ezek voltak annak idején a hamisítás elleni védekezés szerény eszközei, amelyet a legtöbb hasonló kiadványnál igénybe is vettek. Vagy egyik, vagy másik, vagy valamennyi együttes jelenléte tette csak a „pénzjegyet" alkalmassá a forgalomra és csak ilyen formában váltották vissza őket. Ehhez kapcsolódóan egy megfigyelés tehető. A Kátaiféle pénztárjegy utolsó sorában a „beváltom" szó után elhelyezett hat pont lehet, hogy csak a csonka sor kiegészítésére szolgál. De az sem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy az aláírás helyét jelöli ki. Ha így van, előkerülhet aláírt példány is. A pénzjegy méretei: Keretméret: 60 mm x 45 mm. A teljes papír mérete: 82 mm x 55 mm. A korábbi összeállítást ezzel kiegészítve úgy véljük, sikerült bővíteni a szigetvári szükségpénzekről eddig ismerteket. Reméljük hasonló véletlen segít még abban, hogy további, eddig lappangó, csak hallomásból, vagy még úgy sem ismert pénzek közül előkerül egy-egy példány, hogy megjelenésével tovább színesítse a palettát.