Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Nagy Marianna: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején

116 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Az ugar aránya a szántó területéből, százalék 1906- 1910 (167 hold, az országos átlag 50 hold).

23 A parasztság viszonylagos jómódjára utal az a tény, hogy ebben a régióban a legnagyobb (36,54%, amely 80%-kal magasabb az országos átlagnál) a 20 és 50 korona közti földadót fizető birtokosok

24 aránya, s az 50 korona feletti adófizetők aránya (20,7%) is csaknem kétszerese az országos átlagnak (11,4%) A térség modernizációs mutatói

25 jóval elmaradnak az ENy- és Közép-Dunántúl mögött, de azért jelentősen felülmúlják az országos átlagot. A mezőgazdaság fejlettségi szintjét és teljesítményét kifejező mutatók átlaga térségünket a 4-5. helyre minősíti az ország húsz agrárrégiója között a 20. század elején. Jegyzetek A teljesség igénye nélkül csak néhány szerzőt szeretnék megemlíteni: Andrásfalvy Bertalan, Gunst Péter, Kiss Z. Géza, Király István, Kosa László, Ruzsás Lajos, Sarosácz György, Solymár Imre, Szili Ferenc, T. Mérey Klára, Vincze László, Vörös Antal. Az Osiris Kiadónál sajtó alatt van a szerző könyve: "A magyar mezőgazdaság regionális szerkezete a 20. század elején", amelyben részletesebben kifejti a feldolgozáshoz használt módszereket, bemutatásra kerülnek a források, az adatbázisból létrehozott változók és többféle regionális megközelítést (természetföldrajzi és nemzetiségi) is alkalmaz a cluster-elemzés mellett. A természetföldrajzi egységek elhatárolása esetén és azok mezőgazdasági teljesítményének vizsgálatakor is hasonló problémákkal küszködik a kutató. A hazai földrajztudomány jeles képviselője, Fodor Ferenc tájelhatárolási próbálkozásai (egyik munkájában: Alföld, Dunántúli dombvidék, Erdély, Északkeleti Felföld, Északnyugati Felföld, Horvátország, Kisalföld) is mutatják a fennálló nehézségeket: Kemény György közgazdásznak a magyar mezőgazdaságról megjelent tanulmánya inspirálta arra Fodort, hogy egy részletesebben bontott természetföldrajzi tájbeosztást is készítsen (Alföld, Dunántúli dombvidék, Északkeleti Felföld, Északnyugati Felföld, Horvátország, Királyhágón-inneni hegyvidék, Királyhágón-túli hegyvidék, Kisalföld, Mátra-Bükk hegyvidék), de ezt is csak megyei alapon tette. A Kemény György-féle járási szintű beosztást már Fodor sem találta célszerűnek alkalmazni az adatok hozzáférhetetlensége miatt. Bár Kemény is megemlíti, hogy a termelési adatok összefoglalása közigazgatási egységenként történt, s a politikai határok a földrajzi határokat, a tényleges termelési körzeteket csak a legritkább esetekben fedik, Ő még szerencsés helyzetben volt, mivel a Statisztikai Hivatal munkatársaitól hozzájuthatott a járási szintű adatokhoz is, így munkájában a földrajzi egységek elkülönítése tökéletesebb módon történhetett, mint napjainkban. A magyar szent korona országainak 1901-1915. évi mezőgazdasági termelése. MSK Új sorozat 66. Bp., 1924. Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XIV, XV, XVI., XVII., XVIII. Bp., 1906-1910. A Magyar Szent Korona országainak állatlétszáma az 1911. évi február 28-iki állapot szerint. MSK. Új sorozat. 41. Bp., 1913. N megye adóközségeinek területe és kataszteri tiszta jövedelme mívelési áganként és osztályonként az 1909:5.tc. alapján végrehajtott kiigazítás után. Bp., 1914. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. MSK. Új sorozat. 52., 56., 64. Bp., 1912. A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 1895. Új folyam. XIV kötet. Bp., 1900. Az 1910. évi június hó 21-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. XXIII. kötet., Bp., 1913. 5. térkép