Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Történettudományok - Gál Éva: Szúró- és vágófegyverek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményében
A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 44-45 (1999-2000) 89-94 Pécs, 2002 Szúró- és vágófegyverek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményében GÁL Éva E tanulmány a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának tulajdonát képező gyűjteményegység, a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum műtárgy anyagaként kezelt és leltározott fegyverek közül a különböző kardtípusok bemutatását tűzte célul. 2001. tavaszán kezdődött a szigetvári várban levő Kováts Valéria muzeológus által rendezett - és 1966ban, Sziget vára ostromának 400 éves évfordulóján megnyílt állandó vártörténeti kiállítás felújítása. Ennek kapcsán került sor az ott bemutatott, illetve a még raktárban levő fegyverek revíziójára, korszerű, dokumentatív és publikációs célú fotózására, s nem utolsósorban a tárgyak szakmai szempontú vizsgálatára, a korábbi adatok pontosítására 1 . Már a munka elején kitűnt, hogy egy igen értékes tárgyegyüttessel állunk szemben, amely eddig - néhány darab fotójának közlésén kívül - még nem került publikálásra. Bár a távolabbi jövőben egy, a szigetvári gyűjteményt (fegyveranyagot, illetve militá-riákat) bemutató teljes körű és részletes ismertető tanulmány teheti szakemberek és érdeklődők számára is hozzáférhetővé ezt a kvalitásos anyagot, mégis úgy gondoljuk hasznos lehet az eddig feltárt adatok, részeredmények közkinccsé tétele is. E munka keretében tehát, most egy kis egység, a szúró- és vágófegyverek kerülnek bemutatásra : 1. Kard (Sz. 2001.1.4.R), 15. század 2. Szablya, kardból átalakítva (Sz.2001.1.3.R). 15. század, átalakítva a 16. században 3. Karabella (Sz. 2001.1.2.R), 17. század, Genua 4. Kard (Sz. 2001.1.9.R), 17. század, 5. Kard(Sz. 2001.1.7.R), 17. század, Genua 6. Szablya (Sz. 2001.1.1.R), 17. század, Genua 7. Kard (ún. osztrák dragonyos kard; Sz. 2001.1.5.R), 17.század 8. Kard (a schiavonák mintájára készült, újabb eredetű; Sz. 2001.1.8.R) 9. Kard (osztrák dragonyos kard újabb eredetű másolata; Sz. 2001.1.6.R) A felsorolt műtárgyak 1960 és 1966 között kerültek a Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményébe. Részben a Hadtörténeti Múzeum adományaként, részben egy szigetvári állatorvos ajándékaként, de a Bizományi Áruház Vállalattól is vásároltak darabokat a várban lévő kiállítás céljára 3 . Az említett fegyverek mindegyike a kardok gyűjtőfogalmába tartozik, amely összefoglalóan tartalmazza a vágó-, valamint döfő-, vagy mindkettőre egyaránt alkalmas szálfegyvereket, s így ebbe a körbe sorolhatók a szablyák, pallosok, hegyestőrök, spádék, schiavonák és más egyéb kardféleségek is. A kard, amely - Temesváry Ferenc szavaival élve egyaránt fegyver, méltóságjelvény, mestermű, és sok esetben ötvösművészeti remek is, 4 az emberiség egyik ősi fegyvere. „A legrégibb kardok fából készültek, s élük obszdián szilánkokkal vagy halszálkákkal volt csipkézve." 5 A honfoglaló magyarság a steppei lovasnomád harcmodornak megfelelően ívelt pengéjű szablyával érkezett a Kárpát-medencébe, amely akkor félelmetes fegyvernek bizonyult. A nyugati fegyverekkel szemben tartósan eredményt elérni azonban csak nyugati fegyverekkel lehetett. Ez volt az oka a kardok megjelenésének, de a szablya sem tűnt el teljesen, a kunok fegyverzetében élt tovább. A markolat hossza, a markolatgomb formája, a keresztvas alakja többször is változott, a szigetvári anyagban lévő, egyben legkorábbi kard (Sz. 2001.1.4.R; 1. kép) fekvő téglalap alakú markolatgombjának formája a 15. században jelent meg. Érdekes és jellegzetes típust képvisel a gyűjtemény másik korai darabja, egy ún. „S alakú keresztvasas szablya". (Sz. 2001.1.3.R; 2. kép) A penge megmunkálásának nyomaiból is jól követhető, hogy ezt a fegyvert kardból szablyává alakították át. Az „S" alakú keresztvas dél-európai közvetítéssel a 15. század második felében jelent meg hazánkban, az átalakításra pedig a 16. században kerülhetett sor, amikor - a 15. századi kezdetek után- török hatásra a magyarság ismét visszatért a szablyák használatához. A keleti jellegű, s később önálló fejlődési utat bejáró magyar szablya lett könynyűlovasságunk legjellegzetesebb fegyvere. A 16-17. századi források is megemlékeznek a magyar huszárok fegyverzetének leírásakor a „törökös" szablyáról, s arról is, hogy milyen bámulatos gyorsasággal forgatták kezükben a harcosok ezt a fegyvert 6 . Ugyanakkor, a nyugat-európai zsoldos katonák jelenlétének köszönhetően a magyar szablya mellett az egyenes pengéjű kardok a 15. századot követően is
