Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Gábor Olivér: A dunai-lovasisten három újabb emléke Baranya megyéből

GÁBOR О. : A DUNAI LOVASISTEN HÁROM ÚJABB EMLÉKE BARANYA MEGYÉBŐL g \ egy serleget tarthatott, ami ma már nem látszik jól. A kép alsó sorában balról jobbra haladva egy háromlábú asztal (melyen esetleg hal van), egy jobb felé néző oroszlán, egy kantharos edény és egy balra néző, tekeredő testű kígyó látható. A dunai lovasisten emlékeinek kutatása A román és magyar kutatók, a 19. század második felében szinte egyszerre kezdték el közölni az ide vonatkozó emlékeket. Korai kutatástörténeti összefoglalót ad Hampel József (HAMPEL 1903 308). Magyar részről a téma úttörőiként Haliczky Antalt, Müller Ferdinándot, Melhárd Gyulát és Paur Ivánt említi, román részről Odobescu neve kívánkozik ide (ODOBESCU 1869). Antonescu monográfiája megelőzte Hampel írásait, de míg az előbbi 24 tárgyat tesz közzé, az utóbbi 14 évvel később, több részletben, 75-öt (ANTONESCU 1889, HAMPEL 1903 1904 1905 1911). Ekkor már Gerhard nyomán, mindkét szakembernél jelentős szerepet játszik a két lovas Cabir-Dioscurokkal való azonosítása, mely máig ható tényező (GERHARD 1854). Lényege, hogy Thrákiában a keleti eredetű, tengerész-istenként tisztelt Kabirok a szárazföld belsejében lovasistenekké váltak volna, amikor is keleti jellegeik mellé (pl. fríg sapka) felvették volna a Dioscurok képét is. Hampel József írásain felbuzdulva Téglás István és Téglás Gábor is közöltek leleteket Erdélyből, ill. Sarmizagethusaból, de mindketten a thrák lovasemlékekről írtak (TÉGLÁS I. 1906, TÉGLÁS G. 1908). Franz Cumont 1896-os jelentkezésével a Mithrashatások vizsgálata szintén jelentős hangsúlyt kapott (CUMONT 1896), míg ugyanabban az évben Nowotny elfogadta a különböző eredetű hatások összemosódását, és szinkretizmust látott az ábrázolások, jelképek sokféleségében (NOWOTNY 1896). Ez utóbbit tekinthetjük a legbiztosabb megállapításnak a korai kutatás eredményei közül, mivel egyezteti a szerteágazó véleményeket. Osztrák részről Nowotny mellett Schneider, Zágrábból pedig Hoffiller, majd Abramic (ABRAMIC 1940) publikáltak e témakörben (SCHNEIDER 1887, HOFFILLER 1902 1905 1906 1906-1907 1935). Mindannyian sokat meríthettek az előrehaladott bolgár és makedón kutatásokból, melyek elsősorban az akkor még nem teljesen elkülönülő thrák-lovasisten emlékeire vonatkoztak (öszszefoglalásuk: HOFFILLER 1902 192, KAZAROW 1938 116, TUDOR 1976 23-51 277-278). Buday Árpád három részes sorozata mérföldkövet jelent a magyar irodalomban (BUDAY 1926 1928 1930). Véleményünk szerint az első két rész Tudor jelentkezéséig a legjobb összefoglalásnak tekinthető, nem csupán az általa közölt újabb leletek okán, de azok osztályzása, értelmezése terén is messze meghaladja Hampelt. Megpróbálja külön-külön tárgyalni a thrák-lovasisten és a dunai-lovasisten emlékeit, bár a későbbi kutatások ezt az osztályzási rendszert alaposan átalakították. Az előbbiről kimutatja, hogy nem thrák, hanem legfeljebb thrákiai, és nem is isten, hanem halottat, vagy áldozatot bemutató embert szimbolizáló alak. Az utóbbinak is más nevet szán: „dioscur-cabir mysztériumok emlékei", de ezt továbbá sem ő, sem mások nem használják. Gorobkov nyomán felveti a páros lovasisten motívumok keresztény környezetben való tovább élését. Buday hibája, hogy írásai a külföldi kutatás számára kevéssé hozzáférhető helyen jelentek meg, így német nyelvű szövegeik ellenére - az egyébként a témáról csak magyarul író Hampel Józseffel szemben - őt kevesen olvassák. E hibát akartuk orvosolni azzal, hogy itt kissé bővebben méltattuk műveit. Az ikonok, mint jelképek vizsgálata már kezdettől fogva fontossá vált. Igazán nagy lendületet azonban Chapouthier révén kapott, aki pontos különbséget tett a Dioscurok és a dunai-lovasisten emlékei között (CHAPOUTHIER 1935). Legfontosabb mérföldkőnek Dimitriu Tudor munkássága tekinthető. A probléma tanulmányozásának valószínűleg eddig ő szentelte a legtöbb időt. 1937-ben Rostovcev bíztatására kiadja első monográfiáját, melyben 134 leletet sorol elő, majd újabb részletekben tovább publikálja az emlékeket (TUDOR 1937, ill. bibi.: TUDOR 1969 XI-XXI). 1969-ben, fő művében - mely egyben a téma bibliája - egy újabb, immáron kétrészes katalóguskötet első részében, és újabb 8 év múlva a második részben összesen 232 emlék adatait adja meg (TUDOR 1969 1976). Térképein már 1961-ben különválasztva ábrázolja a thrák- és a dunai-lovasistenek lelőhelyeit, később pedig a Cabirokkal, a Dioscurokkal és Sabbaziussal való azonosítást is elveti, nem tagadva a tőlük átvett elemek jelentősségét (TUDOR 1961, 1976 282). Tudor a CMRED-ban teljes körű ikonográfiái elemzés mellett foglalkozik a tipológiával, és leletstatisztikákkal is szolgál. Szlovákia területéről egylovas ábrázolást közöl Pelikán (PELIKÁN 1958). Eddig ez az egyetlen, általunk ismert darab a Barbarikum quad vidékéről, ugyanakkor keleti kurgánokból igen korai ábrázolás is előkerült (Karagodeuas). Az egykori Jugoszlávia területén talált leleteket Ivana Iskra-Janosic gyűjtötte egybe (ISKRAJANOSIC 1966). Elsősorban az ólomtáblácskákra koncentrált, de itt az eszéki darabokat bizonytalan lelőhelyük miatt térképén már nem veszi figyelembe. Inkább foglalkozik tipológiai beosztással, mint ikonográfiával, mint ahogy jelen írásunkban mi is tesszük. Az általa leírt 6. típus (Beograd 2) egyedi variánsnak bizonyult. Ugyanígy új változatot közöl Slavica Krunic, szintén Belgrádból (KRUNIC 1995 164). Mindez azt jelzi, hogy a jelentéstartalomra vonatkozó elméleti viták folytatódása mellett (ZOTOVIC 1998) a dunai-lovasisten ábrázolásainak problémája a tipológiai