Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

ZALAI-GAÁL I. : A STATUS ÉS HIERARCHIA KÉRDÉSEI A LENGYELI KULTÚRA KÖZÖSSÉGEIBEN 49 A csak a következő, középső/késői periódus során készített csőtalpas edények talprészei még jobban harangalakúak, a tálrészek többsége viszont már kónuszos. A sok új „pohártípus" között megnőtt a két- és egyrészes formák jelentősége. A poharak alsórészének befelé ívelése ekkor kezdődik és a hasi törésfelületek is élesebbé, a vállrészek pedig boltozatossá válnak. Az új csészetípusok száma ekkorra ugrásszerűen megnő. A csak a késői periódusból ismert edények aránya visszeesett a korai/átmeneti perióduséra. Bögréket már egyáltalán nem mellékelnek a sírokba és a „Butmiredények" jelentősége is csökkent. A kerámia tipológiai változásainak tendenciája felerősödött. Az átmeneti periódus edényein megfigyelhető jellegek ebben a késői periódusban már nem fordulnak elő. A temetők 24,0%-ában (19) fordulnak elő a korai periódus sírjai, a korai/átmenetiek viszont csak 10,1%ukban (8) találhatók meg. A középső periódus temetkezései a temetők 26,5%-át (21), az átmeneti/késői, illetve a késői periódusé pedig 18,9%-, illetve 20,2%-ukat jellemzik (15-16). Figyelemreméltó az a jelenség is, hogy a korai/átmeneti periódus sírjait tartalmazó temetők mindegyikében a korai temetkezések is megvannak, ezért feltételezzük, hogy ezekben az esetekben töretlen fejlődésről lehet szó. Az átmeneti periódus edénykombinációit is tartalmazó temetők közül nyolcban mindkét korábbi periódus temetkezései is megtalálhatók (Zengovarkony 2b, 5, 6ad, 9, Mórágy B2), ezek többségében is feltételezhetjük a törés nélküli fejlődést. Nyolc további temetőben az átmeneti periódus a megelőző sírjainak jelenléte nélkül követi a korait. Három temető (Pécsvárad, Zengovarkony 3b und 11) használata az átmeneti periódus idején kezdődött el, korábbi temetkezéseknek ezekben semmi nyoma sincs. A Zengovarkony 14a és 14b temetőkben korábban is temetkeztek, használatukkal az átmenet idején hagytak fel. A Zengovarkony 6a és 6b temetőkben, ahol a használat a korai periódustól kezdve töretlennek látszik, még később, az átmeneti/késői periódus idején temetkeztek utoljára. A pecsváradi és a Zengovarkony 3b, illetve 11 temetők használata egy periódussal korábban kezdődött el. A késői periódus során használt temetők közül ötben minden korábbi periódusban is temetkeztek (Zengovarkony 2b, 6c, 6d, 9, Mórágy B2), ezekben az esetekben a legnagyobb sírszámú temetőkről van szó a Délkelet-Dunántúlon. A Zengovarkony 10 és 13, a villánykövesdi és a mórágyi Bl temetőkben, a korai/átmeneti kivételével, az összes periódus edénykombinációi megvannak. A Zengovarkony 8b, Szekszárd-ágostonpusztai és a lengyeli sáncon feltárt temetők esetében a dokumentáció hiánya miatt nem vizsgálhatók a kerámia kombinációk, csupán a korai, átmeneti és késői időszakok tipológiai jegyeit hordozó edények megléte állapítható meg. A lengyeli kultúra délkelet-dunántúli fejlődésével összefüggésben a következő horizontok állapíthatók meg a kerámia jelleganalízise alapján egy fokozatokból, fázisokból és alfázisokból álló kronológiai rendszeren belül: A Protolengyel-Horizont leletanyagát nem ismerjük vizsgált temetőinkből, de a korai lengyeli kultúrával való összefüggéseket jól mutatják a kerámiában megnyilvánuló egyezések, hasonlóságok. A délkeletdunántúli 2b2a3/c tálakhoz hasonló példányok Becsehelyen kerültek elő (KALICZ 1988, Abb. 4.12), míg a 2Ъ2а2/Ъ profilait tálak előzményeit Ajkáról (REGÉNYE 1994a, Abb. 5.12, Abb. 12; 1996, Abb. 4.4-6), Sé-ből (KALICZ-KÁROLYI 1978, Taf. 52.3-4) és Luziankyból (NOVOTNY 1958, tab. 21.3) ismerjük. De a Sé-i kerámia anyagból még hiányoznak a kimondottan koralengyeli edényformák, noha néhány pohártípus a koralengyeli poharak előzményének tartható (KALICZ 1999, 78, Abb. 23.1-3, 7, 10, 12). Az lbla3/a és lblb3/b poharak (TOCÍK 1969, Abb. 3.1.) és az ldla korsó előzményeit a Luzianky-csoport ábrahámi leletanyagában fedezhetjük fel (NOVOTNY 1958, Tab. 20.1). A lengyeli kultúra kezdetét a Délkelet-Dunántúlon is az I. fokozat képviseli, melynek fejlődését a kerámiaanalízis eredményei jól tükrözik. A legkorábbi használati időszakot, a Lengyel Ial fázist, ezek szerint a korai „mesterséges periódus" edénykombinációit tartalmazó temetkezések jelenthetik a tárgyalt területen. A betelepültség (temetőhasználat) azzal a kis létszámú népességcsoporttal kezdődhetett meg, mely a Zengovarkony 6c temető deli részén helyezte földbe halottait. Ezek közül is kitűnik a 179. sír, melynek korsója nem csak az alsóausztriai Wölbing-típus kerámiájához áll közel tipológiailag,

7 hanem egész lelet-együttese is archaikus vonásokkal rendelkezik. Feltételezhető, hogy a DK-Dunántúl késői neolitikus betelepülése röviddel a „mährischostösterreichische-Gruppe" (MOG) kezdeti fokozatát („Anfangsstufe") és a Sé-i település életét követően kezdődhetett el Amint láttuk, a legkorábbi lengyeli horizont sírjai 19 DK-dunántúli temetőben csak kis számban fordulnak elő. Ezek közül jellegzetesek a Győrében, illetve a Zengovarkony 6a-d és 13. temetőkben feltárt sírok edénykombinációi, melyek tipológiai megfelelőit mindenekelőtt az aszódi temető leletanyagában találjuk meg.

8 A Friebritz-i párhuzamok (JUNGSTEINZEIT 1995, Abb. 24.1-7, Abb. 25. 1-7) alapján a délkelet-dunántúli Lengyel Ial alfázis, melyet korábban a DNy-szlovákiai Protolengyel és Lengyel I közötti időszakkal párhuzamosítottunk, az az alsó-ausztriai „Anfangsstufe/Frühstufe" időszakának felelhet meg időben (U. o.). Tárgyalt temetőink Ia2 alfázisa, melyet a korai/átmeneti „mesterséges periódus" edénykombinációi