Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben
46 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) Amulette, Symbole und Opfergegenstände ... lassen etwas von den Jenseits-vorstellungen der damaligen Gesellschaft erkennen" - állapítja meg J. LICHARDUS (1988, 108). A délkelet-dunántúli későneolitikus temetők esetében így tehát a szimbolikus jelentést hordozó agyagedények (élelemmel vagy anélkül), anthropo- vagy zoomorf ábrázolások, Canis familiáris csontvázak, sertésállkapcsok, ételmellékletek maradványai (állatcsontok, kagylóhéjak), őrlő- és dörzskövek sorolhatók egyértelműen a sírmellékletek közé. A tárgyalt temetőkben összesen 14 mellékletadási csoport előfordulása állapítható meg. A sírok túlnyomó részébe csak agyagedényeket mellékeltek, amiből arra következtethetünk, hogy a temetők által képviselt késői neolitikus közösségekben azoknak a személyeknek az aránya volt a legnagyobb, akiknek csak kerámia, ill. ételmelléklet járt a túlvilági létre. Az egyes mellékletkombinációkon belül bizonyos fokú hierarchia, minőségi különbségek figyelhetők meg, amennyiben egy sírba helyezett idolnak vagy őrlőkőnek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint az általánosan előforduló edényeknek. Ezek, a csak néhány temetkezésben megtalálható, és többnyire kerámiával és/vagy állatcsontokkal együtt előforduló mellékletek csupán egy-két temető és temetkezés jellegzetességei. Az M14 (csak kerámia) és M13 (kerámia-állatcsont) mellékletadási csoportokba tartozó temetkezések aránya a Délkelet-Dunántúlon 93,5%, az összes többié ellenben csak 6,5%. Ez utóbbiak különleges helyzetet foglalnak el, hiszen többnyire a temetők, sírcsoportok közepén vagy pedig a peremén helyezkednek el. Ezért feltételezhető, hogy az ezekben a sírokban eltemetett egyének valamilyen különleges szociális státussal rendelkezhettek egykori közösségükön belül, ez a státus a korabeli hitvilággal, kultikus gyakorlattal függhetett össze, s mindenképpen szimbolikus jelentése lehetett. Ezt a megállapítást az a megfigyelés is alátámaszthatja, mely szerint az M6 (sertésállkapocs-állatcsont-kerámia) és M8 (sertésállkapocs-dörzskő-kerámia) mellékletadási szokásokat képviselő temetkezések zárt csoportosulásokat képeznek a csak kerámiával eltemetett egyének (Ml4) sírjai között a Zengővárkony 9 temetőben. A Zengővárkony 6c temetőben az MII mellékletadási szokáscsoport (dörzskőállatcsont-kerámia) sírjai pedig egy lazább együttest alkotnak, középen az M3 szokáscsoport (őrlőkődörzskő-kerámia) egy különleges temetkezésével. 2.3. Eszközmellékelési szokáscsoportok A csiszolt kő-, csont- és agancs-, valamint a hasított kőeszközök magukban vagy kombinációkban 33 eszközmellékelési szokáscsoportot alkotnak a lengyeli kultúra délkelet-dunántúli temetőiben. 15 szokáscsoport mindössze 9 temető egy-egy sírjában található meg, ezek közül öt magában a lengyeli sáncon feltárt első temetőben (Lengyel 1) fordul elő. Az egyes eszközadási szokáscsoportokra jellemző leletkombinációk között nem csak számszerű, hanem jelentős minőségi különbségek is felfedezhetők: az olyan személyek státusa, akikhez pl. csiszolt kőfejsze-, balta, hasított kőeszköz, agyarcsüngő és csontár együttesét mellékelték, feltétlenül magasabb lehetett, mint azoké, akiknek kőfejsze, kőbalta (ék, véső) jutott, azokról nem is beszélve, akiknek a csontváza mellett csak csontárat vagy silexeszközöket találtak. A csak csiszolt kőfejszét (E13, 10,5%), illetve a csak kőbaltát (éket, vésőt) (El8, 9,5%) tartalmazó temetkezések csoportjainál kisebb a csupán hasított kőeszközöket tartalmazóké (E19, 8,1%). Megemlítendők még a kőfejsze-hasított kőeszköz (E16, 5,8%), kőfejsze-kőbalta (El4, ék, véső) (5,1%) kombinációkat tartalmazó és a csak csontárral eltemetett személyek (E6, 4,4%) csoportjai. Az eszközök összetételét tekintve leggazdagabb temetkezések aránya mindössze 3,7% az eltemetett népességen belül. Ezek az adatok is jól tükrözik a hierarchia meglétét a lengyeli kultúra közösségein belül. 2.4. Ékszer/viseleti szokáscsoportok A különböző ékszer/viseleti tárgyak magukban vagy kombinációt képezve 12 szokáscsoportban fordulnak elő, ami ugyancsak a szociális viszonyok rendkívüli összetettségét jelzi a lengyeli kultúra közösségein belül. Akárcsak az előző esetekben, itt is megtalálhatók a csak egy-egy esetben meglévő szokáscsoportok (VI), melyek aránya 13,6% az ékszer/viseleti leletes temetkezések körében. Az alulképviselt (csak két-két sírban meglévő) szokáscsoportok aránya 8,5%, míg a gyakoriaké (4-6 sírban) már 17,9%. Az általánosan előforduló három szokáscsoport aránya 59,8%-ot tesz ki a tárgyalt temetkezések között.