Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Muzeológia - Huszár Zoltán: In memeoriam Mándoki László (1935–2000)

À Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 44-45 (1999-2000) 175-176 Pécs, 2002 In Memóriám Mándoki László (1935-2000) HUSZÁR Zoltán Dr. Mándoki László - Laci, Doki, Öreg - ahhoz a nagy muzeológus nemzedékhez tartozott, amelynek meghatározó szerepe volt a pécsi-baranyai múzeumok ma már nemzetközileg is számon tartott gyűjteményanyagának létrehozásában, tudományos feldolgozásában, kiállítások, tudományos és közművelődési célú publikációk formájában való közkinccsé tételében. Mándoki László Budapesten, az ELTE-n szerzett muzeológia-néprajz szakos diplomát. Ezt követően hamarosan - 1959-ben - Baranyába került, ahol rövid idő alatt befogadták a pesti fiatalembert. Szakmai tevékenysége, emberi habitusa alapján közismertté, népszerűvé vált. Tudományos érdeklődése, munkája széles spektrumot ölelt fel. A magát folkloristának valló kutató a találóskérdések, csillagnevek, csillagmondák világában érezte igazán otthon magát. Vizsgálati módszereire jellemző volt az európai komparatív látásmód, amelynek eredményeit számos önálló könyvben, tanulmányban jelentette meg. E témakörből szerezte doktori fokozatát is. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a pécsi néprajzi muzeológia figyelmét felhívta a magyarországi nemzetiségek - elsősorban a déli szlávok - népéletének kutatására. Munkatársaival együtt elkezdte Baranya néprajzi atlaszának előkészítését, elkészítették az ehhez szükséges kérdőívet és számos településen elvégezték a gyűjtést. Szakmai munkája mellett mindig fontosnak tartotta az ún. általános muzeológiai kérdések - gyűjteménygyarapítás, nyilvántartás, kiállításrendezés módszertani problémáinak - vizsgálatát. Ezzel fiigg össze, hogy a Janus Pannonius Múzeumhoz mindig hűséges maradt, ott vezető beosztásokat is vállalt. Volt néprajzi osztályvezető, megyei múzeumigazgató-helyettes, közművelődési osztályvezető. Kutatói és intézményvezetői tapasztalatait külföldön is hasznosította, amikor a szófiai Magyar Kulturális Intézet tudományos igazgatóhelyettese volt. Tudását mindig önzetlenül osztotta meg kollégáival. Fiatal munkatársait a Rá jellemző lelkesedéssel vezette be a múzeumok csodálatos világába. Az Ő kalauzolásában ismerte meg a jelen sorok írója is, „zöldfülűként" a pécsi-baranyai múzeumokat. Szakszerű tájékoztatói után mindig talált alkalmat arra, hogy oldottabb környezetben - akár a Mogyorócska csárdában - folytatódjon a beszélgetés, amelynek szinte mindig volt köze a múzeumokhoz. A „Doki" bármely társaságban azonnal otthon érezte magát és néhány találóskérdés, tréfa elmondása után, amelyek a hallgatóság körében mindig újdonságként hatottak, azonnal középpontba került. Rendkívül széles területeket felölelő tudását, feladatmegoldó képességét, derűs egyéniségét, a csak Rá jellemző gesztusait soha nem felejtjük. Könyvei, tanulmányai, az általa rendezett kiállítások, ill. azok dokumentumai a Janus Panonius Múzeum adattárában, hazai