Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Muzeológia - Nagy Erzsébet: Kiss Attila (1939–1999)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 144-45 (1999-2000) 1169-173 iPécs, 2002 Kiss Attila (Brassó, 1939. 06. 27. - Budapest, 1999. 11. 30.) NAGY Erzsébet Brassóban született, két éves volt, amikor szüleivel Erdélyből áttelepedett Magyarországra, Budapestre, s iskolai tanulmányait is ott végezte. A gimnáziumi érettségi után 1957 - 1962 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, 1962ben kapott történelem tanári és régész diplomát népvándorlás kori és koraközépkori régészetből. Ezt követően a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának régész-muzeológusaként dolgozott. 1965-ben doktorált; Pannónia római kor lakosságának népvándorlás kori továbbéléséről szóló disszertációja 1967-ben jelent meg. A PhD fokozatot 1998-ban szerezte meg. 1973-tól haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán, a Népvándorlás kori Gyűjtemény tudományos főmunkatársaként dolgozott. A Janus Pannonius Múzeum régészeként a baranyai falvak sokaságát bejárta régi ásatások helyét azonosítva, új leletmentéseket végezve, szívvel-lélekkel mentve a múlt emlékeit. Munkái között olyan fontos ásatások voltak, mint az első hitelesen feltárt római kocsitemetkezés Kozármislenyben, a majsi kora Árpádkori temető, a pécsváradi apátság és vár kutatása. Számtalan leletmentése közül a mohácsi langobard sírok feltárása, a nagyharsányi és a mohácsi középkori éremleletek megmentése, lelőhelyeinek kutatása érdemel említést. Végül a feketekapui feltárás, amelyet 1971-től évtizedeken keresztül folytatott felesége, Zoffmann Zsuzsanna segítségével. Mindketten Pécsről indultak, s mindig szívesen tértek ide vissza. Kiss Attila „hivatalosan" egy ideig szakfelügyelőként és haláláig a múzeumi alapítvány kuratóriumi tagjaként követte az intézmény életét - s ami ennél fontosabb - emberségével, szakmai tanácsaival segítette a helyi kollegák munkáját. Pontos és kitartó munkájának köszönhető, hogy az országban Baranya megye máig az egyetlen terület, ahol a teljes avar kori valamint honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti leletanyag közölt, a kutatók számára hozzáférhető. Tanulmányaiban a népvándorlás kora és a korai középkor számos népével és leletcsoportjával foglalkozott, igazi szívügye mégis a Kárpát-medence germán népeinek kutatása volt. Kiss Attila (1939-1999) Miközben a Kárpát-medence egyik leggazdagabb és legjelentősebb avar kori temetőjének feltárásán és leletanyagának értékelésén fáradozott, számos konferencián tartott előadást, több hazai és külföldi kiállítás rendezésében is részt vett. Ez utóbbiak közül a szilágysomlyói fejedelmi aranyleletek Bécsben és Budapesten őrzött részének együttes kiállítása volt talán a legjelentősebb és számára a legkedvesebb. Tudományos kutatásai során elért eredményeiért „Rómer Flóris díjat", kiállítás rendezői munkásságáért „Nívó díjat" és - sajnos már csak halála után - „Széchenyi emlékérmet" kapott. Egyenes életút, felfelé ívelő életpálya tört meg hirtelen halálával. Méltó módon - tudományos dolgozatainak felsorolásával - emlékezzünk rá!