Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Történettudományok - T. Papp Zsófia: Baranya vármegye vallási és oktatási helyzete Széchényi Ferenc királyi biztosi tevékenysége idejében (Széchényi Ferenc 1785–86-os Descriptio-jának adatai alapján)

T. PAPP ZSÓFIA: BARANYA VÁRMEGYE VALLÁSI ÉS OKTATÁSI HELYZETE 109 tételének királyi biztosa, a hétszemélyes tábla tagja kívánt hasznos tevékenységet folytatni, ebben sok tényező akadályozta; 1806-ban benyújtotta lemondását összes hivataláról. Politikai ténykedése a József nádorral való együttműködésben fejeződött be (az ellenzék és az udvar közti ellentét rendezése). Lemondását végül 1811-ben elfogadták, visszavonulása ekkor már végleges. A könyvtárat és a múzeumot ezen utolsó szakaszban alapította: "a nyilvános használatnak a nádor jelenlétében 1803. december 10-én adatott át". 1811 után Széchényi Ferenc életét leginkább a könyvtár ügyeivel való foglalkozás töltötte ki. Fontos volt számára birtokainak rendezése, fiainak rendben való átadása is. 1820. december 18-án halt meg Bécsben. Bártfai Szabó, 1911-13. II. 392. p et passim; Berlász, 1981. 46. p. et passim. 11 Széchényi a felvilágosult II. József császárnak kezdetben lelkes, utóbb kétkedő híve volt, pályája első szakaszában szabadkőműves is, a szabadkőműves 1780-84 között egyet jelentett a jozefinistával. Bártfai Szabó, 1911-13. II. 315-316, p. et passim; H. Balázs, 1987. 102-103., 260., 293-294. p. et passim. 12 A valóságban ennél is rövidebb ideig, 1786 elejéig. Taba, 1977. 80. 13 Egyes vélemények szerint valószínűleg egykori titkárával, kora egyik legkiválóbb jogászával, a polgári származású, ugyancsak szabadkőműves Hajnóczy Józseffel állíttatta össze, aki kancelláriájának vezetője, utóbb, épp az ő pártfogásával Szerem vármegye alispánja lett; későbbi sorsa - a jakobinus mozgalomban való részvétele közismert. Hajdú, 1983. 230-231. p.; Bártfai Szabó, 1911-13. II. 330. p. 14 Quaestiones ad quasfme cognoscendi status I. Comitatus Tolnensis, Baranyiensis, Simighiensis, Veroczensis ac Syrmiensis Domini Magistratuales responsa sua opponent A kéziratot elsőként ismertető Taba Istvántól tudjuk, Széchényi Ferenc 1785. június 29-én Kaposvárról rendeletet adott ki a kerületébe tartozó megyékhez: BML IV.l.b 1785. Közgyűlési iratok 299.; ennek melléklete volt a Quaestiones...; a rendelet alig több egy oldalnál, a kérdőív 8 folióra terjed. Taba, 1975. 129..179-198. p.; Taba, 1976. 203. p. 13 Forrásunk második kötetében is megtalálhatók a kérdések, kérdéscsoportonként számozva, ebből kaptuk a közel 400-as számot. Hajdú Lajos írt ugyanezen kérdésekről, de - mivel a Quaestiones volt előtte, nem az itt említett "beszámozott kérdőív" - más számokat említ. Hajdú, 1983. 214-230. 16 A kapcsolódó forrásokról: T. Papp, 1997. 8. p. 17 Taba István ezeket a szolgabírákhoz megküldött, számokkal ellátott kérdőpontokat cikke függelékében latinul és magyarul közli; ez a fönti Quaestiones...-hez képest annyival rövidebb, hogy a megyei földmérőhöz és a megyei főorvoshoz intézett kérdések nem szerepelnek. A kérdőpontokról, illetve a kötetek felépítéséről T. Papp, 1997. 8-10. p. Vö. továbbá: Dányi - Dávid (szerk.), 1960. 6-17. p.; Hajdú, 1983. 214-230. p.; Taba, 1975. 130., 179-198. p. 18 Egyetlen községben, Virágoson (ma Villány része) említenek 30 evangélikus vallású parasztot. Megjegyezzük, hogy a községek nevét az 1904-es formában, a XX. századi egyesítések és nagyobb névváltoztatások előtti alakjában írjuk. 19 A községek egyenkénti leírása pontosabbá teszi a képet, de nem minden alkalommal a "De statu ecclesiastico" csaknem 30 kérdésére adott feleletek: pl. egyes falvak iparosai között van több külhoni, csak a "De extraneis" kérdéscsoport válaszaiból derül ki, hogy ezeknek egy része evangélikus: pl. Csikóstöttös 8, Mekényes 3, Ráckozár 2, Tékes 2, Kisvaszar 4 ideszármazott német iparosa a már ott élő evangélikus közösséghez érkezhetett. Ráckozár mezővárosban a leírás szerint görögkeleti és evangélikus vallásúak laknak, mindkét közösségnek papja, tanítója van; a görögkeletiek száma összesen 224; az evangélikusoknál jelzik, hogy Tófö, Gerényes, Kisvaszar, Tékes, Csikóstöttös, Szebény "acatholicus", ez esetben ágostai hitvallású lakói szoktak itt összejönni, de ez filiákat nem jelent. Magyaregregy község cigányainak egy része görögkeleti vallású. 20 Említettük, hogy a járás községeinek kb. 85 %-a tisztán református vagy református többségű. A járáshatárral nem egyezik meg az etnikai-vallási határ; az ormánsági református magyarságnak több évszázados fennmaradásáról ld. Bán, 1995. 290. p. (térkép); 291. p. 21 Két járás adatait vizsgálva bizonyos kétségeink vannak efelől. A Pécsi járásban forrásunk keletkezése idejében a székeskáptalannak hét faluja volt, mind katolikus ill. katolikus többségű, Garé faluban reformátusok, Németürögön görögkeletiek éltek a r. kat. lakosság mellett; a pécsi püspöki uradalom hat faluja mind katolikus, 2-2 a magyar, a német és a német-magyar lakosságú; a szeminárium is birtokolt négy, tisztán katolikus községet; a Batthyány Fülöp földesurasága alatt élő 13 falu közül Átán csak görögkeletiek éltek, Belvárdon és Magyarpeterden r.kat.-ok és ref.-ok, az előbbiek többségével, Nagybudméron kevés katolikus mellett jelentős görögkeleti népesség volt, a többi község mind r.kat. A Siklósi járásban pl. a pécsi székeskáptalan birtokaként ismert Bogdása, Hirics, Kemse, Kisszentmárton, Piskó és Vejti falvakban együtt élt a ref. és a r. kat. népesség, a reformátusok vannak többségben, az Eszterházy gróf dárdai uradalmához tartozó falvak, Drávaszentmárton, Gordisa, Kásád, Matty, Old, Torjánc közül az első r. kat., a második ref. többségű, Kásádon csak katolikusok élnek, Mattyon és Oldon ismét a helvét hitvallásúak vannak többen, Torjáncon pedig a katolikusok; két faluban lakik kevés görögkeleti vallású; a Batthyányak kül. uradalmaiban (siklósi, sellyei, üszőgi és bólyi) hasonlóan vegyes a kép, s előfordul kizárólag katolikus és kizárólag református lakosságú falu is. Megjegyezzük, hogy a Batthyány-család másfél évszázaddal korábban, a család rekatolizálása előtt protestáns lelkészek, tanítók, külföldön tanuló diákok patrónusa is volt. Vö. Bíró - Káldy, 1994. 7. et passim. 22 Vö. Bán, 1995. 290. p. (térkép) 23 Pl. azon, mintegy 50 évvel korábbról való dokumentum, melyben a református közösségekről, azok templomairól, lelkészeiről, iskolamestereiről kérdeztek 21 tanútól összesen 41 község egyházáról, a községeket uradalmak szerint csoportosítva. Inquisitio originális ratione et intuitu ministrorum helveticae confessionis, oratoriorumque incolarum helveticae confessioni addictorum... 1743. BML IV. 1. о 5. (vö. a köv. jegyzettel) Kevéssé ismert a forrásunk keletkezése előtt csaknem 40 évvel kezdett siklósi matricula, melyet Mándoki László ismertetett. Ezen anyakönyv tanúsága szerint a mezővárosban már 1672-ben vagy 1678-ban oly számos helvét hitvallású élt, hogy lelkészt is tarthattak. Mándoki, 1981. 164. p. 24 Az említett 1743-as iratban többek között a Duna és Dráva közé eső bellyei uradalom 9 faluja, a részben az Ormánságban fekvő siklósi uradalom 15 községe szerepel, valamint ugyancsak az Ormánságból legalább 8-10 más falut említenek. Jellemző az egyik, 1694-ben született tanú vallomása: mióta az eszét tudja (a quo rationis suae compos esset), a siklósiaknak és a nagyharsányiaknak mindig volt lelkészük, templomuk; a kisharsányiak a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt építettek templomot, korábban az említett két templom valamelyikébe jártak. Több tanú vall a gyüdi református templom, templomok sorsáról. A tanúk emlékezete egész az 1680-as évekig nyúlik vissza, néhány falu esetében (Nagyharsány, Haraszti, Matty és Bogdása) többen egybehangzóan vallják: már a török időkben is voltak itt helvét hitvallásúak; Haraszti és Matty községek első imaháza parasztházhoz volt hasonló (rusticanae domus simile), Bogdásán pedig már a török alatt is (sub jugo Turcico) volt templom. 23 A Pécsi járásban három, a Siklósiban egy alkalommal említenek zsidókat. Az egész megyében csak egész ritkán derül ki, hogy zsidó családról van-e szó; kivétel a Mohácsi járásban Dunaszekcsö, ahol 5 családfő van (összesen 30 lélek), valamint a Baranyavári járás öt helye: Beremend, Dárda mezőváros (9 család), Karancs, Németmárok és Nagynyárád. Vö. Bán, 1995. 293-295. p. 26 Ezek közül kiemelkedik Dunaszekcsö (30), Hidas (13), valamint Rácgörcsöny (10 zsidóval). 27 A Descriptio adataival elődeink (Petrovich, 1971.; Sándor, 1979.; Kanyar, 1989.) adatait nem szembesíteni, csak némileg árnyalni kívánjuk. Figyelembe kell venni a bécsi udvar vallás- és művelődéspolitikáját, különös tekintettel a népoktatásra; Mária Terézia 1770-71ben összeíratta a népiskolákat, 1777-ben kiadta az Örményi József által kidolgozott Ratio Educationist, ennek hatása az anyanyelvi oktatásra közismert. A Ratio csak ajánlotta az iskolák látogatását, ezt a tanfelügyelők egy évvel későbbi értekezlete is már kötelezőként