Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - Gábor Olivér: 5. századi sírok Kővágószőlős határában

134 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) ak leginkább a hunok pannóniai megjelenése előttire, 376-405 közé datálva a nyugati-gótokhoz köthetők, a Pécs-Basamalomnál találtak pedig az alánokhoz kötve (BÓNA 1993 257-258) valószínűleg a hun összeomlás (454) előttiek, addig a kővágószolósi fibulák leletösszefüggéseik alapján pont a hunok utáni időszakban kerülhettek sírba. A keleti-gótnak tartott pélmonostori fibulák (VINSKI 1957 50) alig valamivel nagyobbak a kővágószőlősieknél. A 6. sír ékvéséses fibula-párja (III. tábla. 6/4-5.) a Bakodpuszta/3. típusú fibulák közé tartozik, melyek táblázatát Kiss Attila állította össze (Kiss 1995 333). V. Bierbrauer a bakodpusztai 3. sír fibuláit 420/430-440/450 közé keltezte (BIERBRAUER 1992 Abb. I). Jó párhuzam a Hács-béndekpusztai 18. sír fibula-párja is. E temetőt Kiss Attila „b" lehetőségként a keleti-gótokhoz köti, és elfogadja, hogy bár a 18. sír fibulái a legkorábbiak, mégis egy folyamatosan használt kis, keleti-gót temető nyitását jelentve 456 előttire nem datálhatok (= „b" variáns Kiss 1995 307). A „b" variánst elfogadva Kővágószőlős esetében elvethetjük a Bierbrauer-féle datálást, és visszatérhetünk a történeti adatok alapján megadható 456-473 közti kormeghatározáshoz, azaz a Bakodpuszta/3. típusú fibulák Pannóniában 456 utánra keltezhetók. Az 1. sír tükre (II. tábla. 5.) fontos datáló tárgy, ugyanis Salamon Ágnes és Barkóczi László főként e tárgy pannóniai megjelenéséhez köti a Szabadbattyántípusú temetőket (SALAMON, BARKÓCZI 1982 164). A tükör az iráni népekkel jelenik meg a sztyeppén, és a Kárpát-medencébe is szarmaták hozzák be először, a tükörtörés szokásával együtt. A korabeli - szintén sírba tett - pannóniai, római tükrök eltérőek ezektől. A kővágószolósi tükör az Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria által készített csoportosítás szerint az 5., azaz a nomád tükrök csoportjába tartozik, ezen belül a sugaras bordájú Cmi-Brigetio típusba (WERNER 1956a, ISTVÁNOVITS, KULCSÁR 1991-92 14-15). Ezek jellegzetességei a kerek forma, a középen levő, hurokszerű, kis fül és a sugárirányú-bordás hátlap. A Kárpát-medencében a 4-5. században elterjedve ez lett a leggyakoribb típus, és néhány példánya még a 6. században is jelen volt itt. Bár keleten még férfiak is kaphattak a sírba tükröt, a Kárpátmedencében az 5. században már nem. Mivel a kővágószolósi sír leleteinek előző, részleges közléséből nem derült ki a tükör állapota, a kutatás tévesen osztályozta azt a rituális tükörtörés szemszögéből. A valóságban a tükörnek nem csak a széle csorbult, de 3 részre törve került elő. A tükröket gyakran kísérő jellegek közül a téglasír (vö.: Szabadbattyán), a lemezes fibulák (vö.: Laa an der Thaya, Csorna), a poliéderes fülbevaló (vö.: Iszkaszentgyörgy, Laa an der Thaya, Miszla, Mödling, Pilismarót, Szabadbattyán, Szekszárd) és a csat van meg azonos sírban, míg az ékvéséses fibulák és a kifli alakú hajkarika a szomszéd sírokban vannak meg Kővágószőlősön (ISTVÁNOVITS, KULCSÁR 1991-92 19-20). A nomádtükör szarmata-alán eredete ellenére sem lehet etnikumhatározó, mert az 5. századra a germánok is átvették. Az 1. sír bordás csatjának (II. tábla. 6.) közel hasonló párhuzamait későbbi, 6. századi gepida anyagban találtam Kormandin-Jakovoról (VINSKI 1957 Taf. XIX/67), Szentes-Kökényzugról (1987 242), valamint Kiszomboron, Szabolcsban, Gyulán és Szőregen (CSALLÁNY 1961 Taf.: CXLII, CLXXIX, CCI, CCV). A csatkarikán áthajló nagy tüske barbár ízlésre utal. Értékelés A sírok egymáshoz közel voltak, ez alapján feltételezhetjük, hogy egy kisebb temető részei. Mivel a temető soros elrendezése önálló létesítésre utal, valószínű hogy nem korábbi, rómaiak által épített sírok másodlagos felhasználásáról van szó. A téglákon nem lehetett kimutatni a habarcs nyomát, így azok vagy korábban, habarcs nélkül használt római téglák voltak, vagy pedig már az 5. században készültek. A téglasír építés késő római hagyományát itt már betelepedett barbárok folytatták. A Szekszárd-palánki temető esetében Kiss Attila is e vélemény felé hajuk (Kiss 1996a 58, 65-66: Liste 1, 80: Abb. 10.) A temető kis mérete alapján egy család, vagy egy udvarház népe temetkezett itt. Továbbá a leggazdagabb sírok (1. sír, 6. sír) női sírok. Mindez megfelel a hunok utáni korszak általános pannóniai temetkezési képének (WERNER 1956b, BIERBRAUER 1975). Az a nézet, miszerint a kővágószolósi kis temető a Szekszárd-palánki, a környei, a harkányi és a csornai leletekkel együtt erősen kapcsolódik a késő római sírok anyagához (SZATMÁRI 1986 40), az új népesség által valóban átvett pannóniai rítus-hagyományok (elsősorban a tégla- és kősírok, valamint a NY-K tájolás) meglétén alapul. Hozzátehetjük még, hogy itt, igen közel római villa és basilika maradványai álltak (BURGER 1987). Salamon Ágnes és Barkóczi László a Szabadbattyán-típusú temetők közé sorolja a hét sírt (BARKÓCZI, SALAMON 1982 162-168). A sírok soros elrendezése új elem a római tradíciókhoz képest. Az eltemetettek ruházatában a korabeli internacionális viseleti szokások tükröződnek. Etnikummeghatározás éppen ezért csak történeti adatok alapján kísérelhető meg, mégpedig a keleti-gót korszak javára. A keleti-gótok 456-473 között éltek a Dél-Dunántúlon, de valószínűleg nem vegytiszta gót népesség alkotta a lakosságot. Amennyiben azonban a gótokhoz csatlakozott, vagy azok